A hagyományokról Agócs Gergellyel

TAKÁCS HENRIETTA

Somorja. Hagyomány. Itt-e a vég? címmel tartotta évadzáró vitaestjét a Somorjai Kaszinó. A Honismereti házban nem hagyományos beszélgetést folytattak a hagyományról, a csallóközi néprajzról, a felvidéki népzenéről és a néptáncmozgalomról. Az est vendége Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész volt, akit Hecht Éva kérdezett a népi hagyományokról, a népi öltözködésről, a tájnyelvről és a népzenéről.

Agócs Gergely a vegytiszta, minden sallangtól mentes népzene gyűjtője elmondta, hogy manapság a magyarok nem énekelnek, ezáltal egy fontos funkció hal ki a társadalomból. A népzene mellőzésével az ember legbelső érzéseinek egyik kifejezőeszköze vész el.

Az etnográfus szerint napjainkban Magyarországon a média nyelvezete kiszorítja a „buta” és a „paraszt! jelzőkkel megbélyegzett tájnyelvi beszélők nyelvét, ami a tájnyelvek presztízscsökkenéséhez vezet. Ennek következtében a magyar polgárság beszéde hatványozottan határolódik el a parasztságétól.

Agócs Gergely gyűjtőterületei a felvidéki magyarság tájegységeitől egészen az Észak-Kaukázusig terjednek, ahol ő az első magyar származású gyűjtő. Az Észak-Kaukázusban folytatott gyűjtései során rámutatott arra, hogy a karacsájok, a nogajok és a balkárok zenéje olyan dallamokat tartalmaz, amelyek a létező magyar népdaltípusok érvényes változatai, ezek a magyar népzene legközelebbi rokonai.

A népzenész – aki a pásztoroktól, juhászoktól, falusi cigányoktól tanult meg zenélni – a hazai területeken végzett gyűjtésekről elárulta, hogy a Kárpát-medencében nincs olyan ötven kilométeres körzet, ahol ne találnánk még újdonságot. A népzene szempontjából a felvidéki tájegységek legjobban feltárt területe a Zoboralja, ahol 1988-ban Agócs rögzítette először a hangszeres magyar népzenét.

A Somorjai Kaszinó hetedik, évadzáró estje a Csalló és a Csali népzenekar muzsikálásával zárult.