2007 – a polgár szemszögéből

Örömet, gondot, aggódalmat egyaránt jelentett ez az év. Idén nagyon sok szerettemet veszítettem el. Mégis optimistán nézek a jövőbe, hiszen gyermekeim, unokáim és a családom bearanyozzák az életemet. Állampolgárként aggodalommal tölt el a mostani kormány politizálása, nyugtalanít a magyar párton belüli bizonytalan helyzet és a néha ellenérzéseket kiváltó meg nem értés. Remélem, a következő év több jót hoz mindenkinek ebben az országban.

Sallinger Károly nyugdíjas, Hernádszéplak:

A saját bőrömön nemigen tapasztaltam azt, amit a sajtóban hangoztatnak a hatalmas gazdasági fejlődésről és az európai uniós tagság előnyeiről. Idén is ugyanúgy be kellett osztanom minden fillért, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A kormány ténykedését aggodalommal figyelem, az emberek közötti kapcsolatok sem a régiek, hiszen egyre több a türelmetlen, ideges, agresszív ember. Az év legjobb hírét két héttel ezelőtt kaptam, amikor megtudtam, hogy jövőre unokám születik. A gyermekeim Prágában és Brünnben élnek, idén először került szóba, hogy esetleg eladnám a házat, és Csehországba költöznék. Nagy dilemma ez számomra, hiszen harmincöt éve élek ebben a házban.

Krajčik László kereskedelmi menedzser, Léva:

Még 2006 második felében munkahelyet váltottam, a döntés következményei főként idén jelentkeztek: sokkal kevesebb lett az időm. Nem azt csinálom, amit tanultam, de örömmel teszem a dolgomat. Sajnos, más tevékenységre már alig jut idő. Öt év után le kellett mondanom az alapiskola mellett működő szülői szövetség elnöki posztjáról. Minden nap ötkor keltem, este fél hétkor értem haza. A családdal hétköznapokon fél héttől tízig foglalkozhattam. Idén érettségizett a fiam, majd felvételizett Brünnbe – ez is nagy odafigyelést igényelt. A lányom hatodik osztályos, vele is foglalkoznom kell. Nagyon fontos és pozitív eseménynek tartom a schengeni övezethez való csatlakozást. Azok közé tartozom, akik nem értékelik tragikusan az MKP-ban bekövetkezett elnökváltást. Úgy gondolom, átmeneti időszakhoz érkeztünk, magyar közösségünknek át kell értékelnie egyes dolgokat, döntenie kell a célokról. Egy réteg szívvel-lélekkel próbálja közelebb vinni a magyar kultúrát az emebrekhez, a lelküket is kiteszik, de erre alig van igény, hiszen például ugyanaz a 20–25 ember jár az akciókra.

Vida Mónika hivatalnok, Kassa:

Sikeres volt ez az év, a családunkban mindenki egészséges, a fiamat felvették a jogi karra, és túlvagyunk egy hosszadalmas, fárasztó lakásfelújításon is. Ha a szeretteim boldogok, én is az vagyok, az ő sikerük az enyém is. Az ország történéseit nem igazán követem figyelemmel, csak elvétve nézek tévéhíradót. Ez egyfajta védekezés is, mert egy ideje elegem van a politikából és a politikusokból. Azt azonban komoly előrelépésnek tartom, hogy megszűntek a schengeni határok, és közelebb kerültünk az euró bevezetéséhez.

Bencsics Ákos, Észak-Komáromból származó, ma Dél-Komáromban élő fazekas:

Örömmel mondhatom, hogy jó évet tudhatok magam mögött: boldog, kiegyensúlyozott a családi életem, úgy érzem, szakmai szempontból szintén előbbre léptem, és sikerült megnyitnunk állandó boltunkat is. Három generáció című, nagymamám, édesanyám és az én munkáimból összeállított közös kiállításunkat először Észak-Komáromban, a Limes Galériában, majd a Monostori erődben láthatták az érdeklődők. A tárlat lehetőséget adott arra, hogy kissé más oldalamról is bemutatkozzam. A politikai helyzetről inkább nem mondanék véleményt, talán csak annyit, hogy azzal kapcsolatban már korántsem vagyok ennyire elégedett. A határnyitásnak viszont nagyon örülök, s bár az utóbbi években már nem volt gond átjárni egyik Komáromból a másikba, most még egyszerűbb. Egyébként már azon is gondolkodunk a családommal, hogy esetleg visszajönnénk Észak-Komáromba. Bevallom, ez a része a városnak a mai napig közelebb áll a szívemhez.

Marek Hučko szervíztechnikus, Vágsellye:

Ami a magánéletemet illeti, nem mondhatom, hogy valami jó lett volna az év: elvált ember lettem. A társadalmi életben beállt változásokat, főleg a legutóbbit, a schengeni határok megnyitását nagyon szerencsésnek tartom. Főként a szakmámból adódóan, mivel sokat utazom: nemcsak Szlovákiában, hanem Csehországba és Magyarországra is járok revíziós ellenőrzésekre vagy javítani. Havonta többször is kénytelen vagyok átjárni a határokon, és sokszor jelentett időveszteséget az ellenőrzés, a várakozás. Gyakran járok České Budějovicére, s már lerövidíthetem az utat Ausztrián keresztül. Eddig mindig Brünn felé mentem az autópályán, pedig Ausztrián keresztül eddig is rövidebb lett volna az út, csakhogy két határon kellett volna átmenni.

Bábi László, a Jedlik Ányos Elektrotechnikai Ipari Középiskola és Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója, Érsekújvár:

Nehéz, de eredményes évet zárhatunk, hiszen a tanintézményünket jelenleg ezerszáznál is több diák látogatja, és tíz érettségiző osztályunk van. Külön sikerként könyvelem el, hogy négy évvel ezelőtt Érsekújvárban újra megnyílhatott a kereskedelmi szakközépiskola a megyei fenntartású tanintézményünkben. A két szlovák és egy magyar kereskedelmi osztály diákjainak nemrég volt az ünnepi szalagavatójuk, és már készülnek az érettségi vizsgákra. Azért volt nehéz év 2007, mert azt tapasztalom, a diákok és a pedagógusok részéről egyre több energiára van szükség ahhoz, hogy a munkájukat siker koronázza. Az idegen nyelvek és a műszaki tantárgyak terén is egyre nagyobb tudásszintre van szükség a sikeres érvényesüléshez, és mindez még több igyekezetet igényel a részükről. Magánemberként is szerencsés évet zárok, két különleges esemény is történt idén a családunkban, szeptemberben és októberben is lakodalmat ültünk, férjhez ment a lányom és megnősült a fiam. Ebből a szempontból is egy igazán felejthetetlen évet tudhatok magam mögött. (und, juk, fm, vkm, gl, száz)