Vivát! Isten éltesse az 50 éves Szászi Zoltánt!

Imént megjegyezted: jó kedved van. Pedig nincs rá éppen okod.Ellenkezőleg, minden okom megvan rá, hiszen élek! Kell-e ennél nagyobb ok, hogy az ember jókedvű legyen? Ha nem élne, nem lehetne jókedvű sem. Rokkantnyugdíjas lettem, rákbetegségből jöttem ki, nehéz műtétjeim voltak, ezért mondom: ajándék az élet. Persze néha magam alatt vagyok, mert a fájdalom nem kellemes dolog. Az időjárás kihozza. Olyan vagyok, mint a béka az uborkásüvegben: negyvennyolc órával előre jelzem, mikor jön eső. 

Mikor kezdett el verset írni? Mi hajtotta a költészet felé? Milyen volt gyereknek, jámbor-e vagy csibész? Mit jelentenek a dühös versei, ronda lett a világ? Hány könyve jelent meg mostanáig? Milyen elismerések, díjak érték utol? Mit szeretne megírni? Mit jelent számára a család? Milyen szerinte az irodalmunk? Hogy érzi, megbecsülik-e szűkebb hazájában, Rimaszombatban? Nyomasztja-e az ötven év, vagy mérlegelésre készteti? Mi a véleménye a magyarságról, mi tart meg bennünket? Mindenre választ kapnak, ha elolvassák Kövesdi Károly interjúját a már kapható Vasárnapban.