Viharos bolygóképződés

Sokkal viharosabb körülmények között alakulnak ki egy-egy csillag körül a bolygórendszerek, mint azt a tudósok eddig vélték, és ez vonatkozhat a mi Naprendszerünk születésére is – vonták le a következtetést a Spitzer amerikai űrteleszkópot működtető szakemberek.

A Spitzer infravörös tartományban fürkészi a világegyetemet, és fő feladata, hogy nyomon kövesse a Napunknál jóval fiatalabb, de különböző korú csillagok körül kialakuló bolygók gyarapodását. Ennek keretében a Spitzer és még néhány hozzá hasonló űrtávcső 266, hozzánk viszonylag közel lévő, egymással nagyjából azonos, de a Napnál kétszer-háromszor nagyobb tömegű csillagot vett szemügyre. Ezeknek az égitesteknek az életkora 1 millió és 100 millió év között van. A mi kozmikus otthonunk, a Naprendszer 4,5 milliárd éves.

A Spitzer által közvetítet felvételek elemzéséből a csillagászok arra következtetnek, hogy a csillagok körül kialakult porkorongokban születő ifjonc planéták életük zsenge éveit igencsak kaotikus állapotok közepette töltik, azaz mintegy „viharos gyermekkoruk van”. Felcseperedésük közben gyakran rohannak egymásnak, megváltoztatva egymás külalakját, vagy akkora erővel ütköznek, hogy valósággal szilánkokra hasítják egymást. Tartja magát az a bolygóképződési elmélet is, hogy a planétacsírák egybe ragadva gyarapodnak, nagyobbodnak, úgy, ahogy télen a hóembert építjük. Ezek a bolygóembriók nem láthatók. Az erőteljes karambolok kiváltotta energia miatt azonban csillagokat körülvevő bolygóképző porkorong egy része felhevül, és parázslását már látja űrteleszkóp infravörös szeme. Ahogy korosodnak a csillagok halványul el porkorongjuk fénye. A Spitzer segítségével mutatták ki az idén a csillagászok a világegyetem eddig ismert legifjabb bolygójának a létét, amely 420 fényévre van tőlünk, és kb.1 millió éves.

Az már évek óta bizonyított, hogy a Hold is egy űrütközés révén vált ki a Földből, mely egy Mars-nagyságú égitesttel karambolozott. Ekkor Földünk fiatal és még képlékeny felszínű égitest volt. Az ütközés miatt keletkezett energia a Föld anyagának jelentős részét kirepítette a világűrbe. Ez a törmeléktömeg azonban megszökni már nem tudott a Föld vonzásából, hanem bolygónk körül keringve kezdett összecsomósodni, majd egy gyűrűrendszert alkotott, azaz Földünk egy ideig a Szaturnuszhoz hasonlóan gyűrűs bolygó volt. A kilövellt anyag végül egy golyóbissá állt össze, és így megszületett a Hold, amely a későbbiekben maga is karambolozott párszor, mint azt kráterekkel szabdalt felszíne mutatja.