VÉLEMÉNYEK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK, TAPASZTALATOK

Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg azt a könyvet, amely a halál közeli élmények kutatásának alapműve lett. Moody 150 újraélesztett beteg tapasztalatait összegezte a Fény a kapun túl és az Élet az élet után című könyveiben, amelyek 90 millió példányban keltek el eddig a világon. Moody azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nyolcmillió ember tapasztalt hasonlót. S hogy bár élményeik bizonyos pontokon eltérőek, egyetlen dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. Az odaát járt emberek, állítja Moody, miközben lepergett előttük életük filmje, átélték mindazt, amit másoknak okoztak, érezték az általuk okozott szomorúságot, fájdalmat, félelmet, és annak ellenkezőjét, az örömöt, boldogságot is.

Dr. Vereczkey Gábor kardiológus-aneszteziológus: „Huszonnégy éve dolgozom az egészségügyben, mindvégig intenzív osztályokon, sok száz beteg újraélesztésében vettem részt. Ez alatt az idő alatt körülbelül húsz páciensem volt, akik halál közeli élményekről számoltak be visszatérésük után. A legtipikusabb észleléseket, az alagút-élményt, a testenkívüliséget, a fényességet és a békesség élményét szinte mindegyikük átélte. Érdekes módon ezek a tapasztalatok függetlenek attól, hogy hány éves a beteg, milyen hosszú ideig volt a klinikai halál állapotában, illetve hisz-e Istenben, vagy sem. Nem gondolom azt, hogy ezek a dolgok a misztikum körébe tartoznának. Olyasmiről van szó szerintem, amire létezik magyarázat, csak ezt a magyarázatot még nem ismerjük. Az eddig felvetett teóriák ugyanis sorra megdőltek. Az a feltételezés, hogy az észleléseket az agysejtek bomlása okozza, nem lehet valós, hiszen ebben az esetben a páciens később nem tudna ezekről beszámolni. A gyógyszerhatások is kizárhatók, mert azok zavaros, homályos képeket okoznak. Ráadásul sokan, például a balesetek során sérültek, semmiféle gyógyszert nem kaptak akkor, amikor ezeket az élményeket átélték. A nagyon is egybevágó történetek alapján azt kell tehát mondanunk, hogy ezek az élmények léteznek. A klinikai halálból visszatért embereknek körülbelül 18 százaléka átéli őket, de egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy kik és miért. Addig is, amíg a tudomány magyarázatot talál, el kell fogadnunk, hogy létezik valami, ami józan értelmünk számára felfoghatatlan.”

Katerina Jakob színésznő: „A bátyám mellett voltam, amikor meghalt, s a halál pillanatában éreztem, amint testét elhagyja a lelke. Miért ne lehetne súlya a léleknek?”

Jürgen Fliege lelkész: „Minden kultúrában helyet és időt adnak a léleknek, hogy elbúcsúzzon az élettől. Általában három nap után temetik el a holttesteket. Hogy a lélek akadály nélkül távozhasson, hajdanán ún. angyalajtót nyitottak a parasztházakban. Ezen keresztül illant el a lélek egy köztes birodalomba, ahonnan 42 nap után egy más világba távozhat.”

Dr. Domján László, az agykontrolltechnika magyarországi atyja: „Orvosként, egészen tíz évvel ezelőttig, megmosolyogtam a lélekvándorlásról szóló misztikus beszámolókat. 1990-ben történt, hogy részt vettem egy mentális módszer bemutatóján. Párokban kellett dolgozni. Módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét. Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem azt kérte: menj vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztél. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit öszszezúzott lábbal egy börtön cellájának padlóján feküdni, két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban. És tudván tudtam, hogy a férfi én vagyok. Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. És én láttam magamat szerzetesként Franciaországban. Aztán máshol, a történelem más pontjain is. Ami azonban döbbenetes, az a következő: az egyik tanfolyamon odajött hozzám egy hölgy. Azt mondta, egy ideje pszichiáterhez jár, aki regressziós hipnózissal gyógyítja. Az egyik alkalommal látta magát apácaként Franciaországban. Mindig ugyanahhoz a szerzeteshez járt gyónni, s az a szerzetes én vagyok. A megdöbbenéstől szólni sem tudtam.” (a-lle, hm)

A népi hiedelem szerint:

A lélek a halál beállta után elhagyja a testet, de a közelében tartózkodik.

A halott lelke 40 napig bolyong.

A lélek nem látható, csak következtetni lehet rá, hogy jelen van. Zajt csap, csörömpöl, leveri az edényeket, kopogtat, megreped a lámpaüveg, csörren a pohár, pattan az ajtó.

A lélek az élők iránt lehet jó vagy rossz szándékkal, mindig valamilyen dolog rendezése végett jön.

Ha azt akarják, hogy a lélek hazajöjjön, főzik a ruháját, sírkereszttel tüzelnek.

A halott lelke a 40 nap után elindul a túlvilágra, végképp távozik az élők közül.

Akinek földi életében nagy vétke volt, annak maradnia kell, belőle lesz a kísértet.

A haldoklóért mindig egy korábban elhunyt rokona jön, ki elkíséri a túlvilágra. (it)