Valaki, akitől teljes lesz a család

Amikor teherbe estem és kilenc hónapra rá megszültem kisfiamat, már bizonyosságot nyertem: valóban ő hiányzott. Megtörtént életem legnagyobb csodája, szültem egy gyönyörű gyermeket – persze, minden anyának az övé a legszebb –, és a csoda folytatódik. Folyamatosan ámulok azon, mire képes a természet, miképp fejlődik, formálódik a két ivarsejt genetikai információja ebben a kis emberkében. A változás, ami a fiammal együtt az életünkbe lépett annyira erős és annyi új élmény alapjául szolgál, hogy úgy érzem, meg kell osztanom a „világgal”. Az előkészületektől kezdve folyamatosan.

De kezdjük az elején

Harmincon túl már nem úgy van az, hogy: „hoppá, most pedig teherbe esek!” Nem éreztem soha, hogy ketyeg a biológiai órám, de majdnem 34 évesen kiszámoltam, hogy ha nem akarok a magasabb genetikai rizikójú anyacsoportba tartozni (a 35 éven felülieket oda sorolják), most van itt az ideje nekilátni a „gyerekcsinálásnak”. Felvetettem az ötletet szeretett páromnak, ám ő, megszokva a kényelmes életet, eleinte nem volt elragadtatva, igaz, nem is mondott ellent. ĺgy hát áprilisban kihagytam a fogamzásgátló tabletta szedését. Valahol azt olvastam, hogy a márciusi gyerekek nagyon szófogadók, csendesek, kedvesek (én is márciusi vagyok...), vagyis kiszámoltam, hogy júniusban kell teherbe esnem. Elégedett voltam, amikor májusban nem sikerült, de amikor már túl voltunk júliuson, augusztuson, majd eljött az ősz is, úgy döntöttem, segíteni kell a természetnek. Elmentem a barátnőmmel egy győri orvoshoz, aki alternatív gyógyászattal foglalkozik. Amikor megkértem, vizsgáljon ki, mert úgy érzem, valahol gond van velem, tudakolta, mióta szedem már a hormonokat, hányszor voltam mesterséges megtermékenyítésen... Én meg, hogy az antibébin kívül nem szedtem semmit, igaz, tini koromtól rendszertelen a ciklusom. A lényeg: fél éve nem sikerül teherbe esnem, ezért érzem úgy, valami nincs rendben – keseregtem. A doki bácsi gyanúsan rám nézett, aztán mégis kivizsgált, és a leletek szerint valóban nem működött rendesen a petefészkem, ami ugye a szaporodáshoz elengedhetetlen. Nyomban tudatta, semmi vész, segít a homeopátia, néhány golyócska reggelire, ebédre, majd este... Három hónap múlva teherbe estem. Persze, ezt akkor még nem tudtam, mert általában egy-másfél hónap elteltével tudja meg az ember, hogy megfogant.

Eljött a tavasz és az üzletekben megjelentek az új ruhakollekciók. Elmentem bevásárolni, vettem nyári szoknyát, blúzt, cipőt, bébi-tesztet, és elmentem a szépségszalonba is. A kozmetikus hölgy kinevetett, minek vettem szoknyát, ha nem biztos, hogy nyáron tudom majd hordani. Nem értettem... Másnap megcsináltam a tesztet..., szerencsére a szoknya derékrésze masnira kötődött...

Sikerült! Testileg, lelkileg felkészülve boldog voltam, nyugodt, elégedett és kiegyensúlyozott. Ezt nem azért írom, hogy dicsekedjek, de úgy érzem, ez az alapja a harmonikus gyermekvárásnak és annak is, hogy a kicsi a születés után jó kedélyű legyen. Hiszen minden információ, mely a mama szervezetéből érkezik, nyomot hagy a szaporodó sejtben is.

Egy jó tipp:

Ne essél teherbe „véletlenül”, mert nem csak rólad van szó. Készítsd fel testedet, lelkedet a nagy változásra, mert az életed merőben más lesz. Ha megteszel minden tőled telhetőt, kellemes lehet az áldott állapot kilenc hónapja, és aránylag sírásmentesek a baba világrajövetele utáni első hónapok is. Ha netán mégsem lesz minden ilyen rózsás, legalább biztos leszel abban, hogy Te megtetted, amit lehetett... És ez a legfontosabb.