Tromelin elfelejtett rabszolgái

1761. július 31-ének éjszakáján bontott vitorlát a Compagnie des Indes orientales – a Kelet-Indiai Társaság – Utile nevű árbocosa Ile de France, a mai Mauritius szigete felé. A hajó Madagaszkár szigetéről érkezett 60 rabszolgát szállított, hogy eladja őket. A tenger sima volt, a hajó a partoktól távol hasította a hullámokat, Madagaszkártól mintegy 600 és Bourbon szigetétől (a mai Réunion) mintegy 535 kilométerre. Hirtelen szörnyű zaj ébresztette fel a legénységet: az Utile sziklazátonyra futott a kis Sable – ma Tromelin – korallsziget közelében. Az alig egy négyzetkilométer területű, legmagasabb pontján is csak 6 méteres kopár szigetet homok és koralltörmelék borítja, gyér növényzettel. Ugyanakkor számtalan vízi madár és teknős lakója van.

A drámának bőséges a dokumentációja a túlélők elbeszélései alapján, amelyek a francia és a brit tengerészeti archívumokban találhatók – mondta el az expedíciót vezető Max Guérout régész. A hajótöröttek első dolga az volt, hogy kutakat ástak, és 5 méter mélységben találtak is tejszerű és kissé sós vizet. Kezdetben a hajóroncsról áthozott élelmiszerekkel, madarak és teknősök húsával táplálkoztak. A személyzet ezután egy összeácsolt tutajon visszaindult Madagaszkárra, megígérve a szigeten hagyott 60 rabszolgának, hogy majd visszajön értük. Nem jött.

Csak 15 év múlva, 1776. november 29-én érkezett segítség a szigetre, a La Dauphine korvett révén, amelynek parancsnoka Tromelin lovag volt – róla nevezték el később a szigetet. Nyolc túlélőt talált, hét nőt és egy nyolc hónapos csecsemőt. „Szeretnénk megérteni, hogyan tudtak életben maradni, táplálkozni ezek az emberek, hogyan szerveződtek közösséggé, hogyan vették fel a harcot a tengerrel, amikor ők maguk a madagaszkári fennsíkokról érkeztek“ – mondta Max Guérout, aki reméli, hogy megtalálja a szigeten meghalt rabszolgák sírját.

Amikor a szigetre lépett, Tromelin lovag meglepve tapasztalta, hogy a túlélők madártollakból készült öltözéket viselnek. Elmesélték neki, hogy az évek során két – egy 18 és egy 7 fős csoport vágott neki az óceánnak összeeszkábált vízi járműveken. Azok kötélzetét és vitorláit szintén madártollból készítették. Még meglepőbb volt, hogy a kopár szigeten, amelyet az év 12 hónapjából 11-ben viharok ostromolnak, a hajótöröttek 15 éven át megőrizték tábortüzük lángját.

Az expedíció egyik régésze, Jean-Paul Demoule rámutatott: „A hajótörötteknek, akik előzőleg talán nem is ismerték egymást, újra kellett teremteniük az egész társadalmat, annak szervezetét, rítusait, és ebből a szempontból az expedíció kutatómunkája rendkívül izgalmas lesz.“

Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO és a szigeten megfigyelő- állomást fenntartó francia meteorológiai intézet támogatásával megszervezett expedíció résztvevői remélik, sikerül majd feltárniuk a Tromelin szigetén meghalt „elfelejtett rabszolgák“ történetének újabb részleteit. A nyolc túlélőt 1776-ban Ile de France francia kormányzója fogadta be. Első dolga az volt, hogy nevet adott a csecsemőnek: a kisded Mózes nevét kapta, aki szintén talált csecsemő volt – mondta Max Guérout.