Szellentéssel kommunikálnak

Kanadai biológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a heringek szellentéssel kommunikálnak a víz alatt, írja a New Scientist. Korábban nem ismertek olyan halakat, melyek a végbelükkel hangot tudnak adni, és olyan halakat sem, melyek ilyen magas, sivító hangot produkálnak.

„Pontosan úgy hangzik, mint egy sípoló pukizás” – nyilatkozta Ben Wilson, a vancouveri British Columbia Egyetem kutatója a New Scientistnek. Wilson és kollégái egyelőre nem tudják, miért adják ki a heringek ezt a hangot, ám az első kutatási eredmények arra mutatnak, talán ennek segítségével képesek rajokban maradni a halak sötétedés után is.

„Meglepő és érdekes” – véli Dennis Higgs, az ontariói Windsor Egyetem vízi akusztikai szakértője a felfedezésről. Tudomása szerint ez lehet az első ismert alkalom, hogy a halak magas frekvenciájú hangot használnak kommunikációra. Az amerikai Maryland Egyetem vízi bioakusztikai szakértője, Arthur Popper bevallja, sosem gondolta volna, hogy ilyesmi létezik, ám mint mondta, „a halak nagyon különös dolgokra képesek”.

AZ ÚSZÓHÓLYAGRA GYANAKODTAK

A kutatók régóta tudják, hogy a halak úszóhólyagjuk rezegtetésével mély hangú morgásokat és zörejeket adnak ki, így kommunikálva társaikkal. Az úszóhólyag felfújásával illetve leengedésével a halak merülésüket képesek szabályozni. A biológusok először arra gyanakodtak, hogy az általuk felfedezett sípoló hangot is az úszóhólyagjukkal keltik a halak. Ekkor azonban észrevették a halak végbeléből felfelé sorjázó apró buborékokat, melyek kibocsátása összhangban volt a sípolással. ĺgy feltételezhető volt, hogy a hangot az úszóhólyagból a végbélen át távozó levegő kelti.

CSAK LEVEGŐ

A kutatócsoport ekkor döntött úgy, hogy PÚZÁS (Periodikusan Úszóhólyagból Záróizmon Átbocsátott Sípolás) névre kereszteli a jelenséget. Wilson ugyanakkor rámutatott: az emberi szellentéssel ellentétben a halak alhangjait nem az emésztésből származó gázok okozzák, mivel a hangok gyakorisága etetés után sem változik.

A kutatók azt is megpróbálták kideríteni, vajon a halak félelmükben szellentenek-e, mintegy vészjelzésként. A halak által kibocsátott PÚZÁS-ok száma azonban akkor sem változott, ha vizüket egy cápa szaganyagaival illatosították.

MÁS HALAK NEM HALLJÁK

Három megfigyelés összegzésével végül arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a halak PÚZÁS-sal kommunikálnak. Először is, amikor több hering van egy akváriumban, a kutatók halanként nagyobb számú PÚZÁS-t regisztráltak. Másrészt a heringek csak sötétedés után zajonganak, feltehetőleg azért, hogy közöljék társaikkal helyzetüket. Harmadrészt pedig, a biológusok tudják, hogy a heringek képesek az ilyen frekvenciájú hangokat érzékelni, míg a halak többsége nem. ĺgy PÚZÁS útján tudnak kommunikálni, anélkül, hogy a ragadozók értesülnének hollétükről. Wilson leszögezi, hogy jelenleg vélekedésük egyelőre csak elmélet. Ám a felfedezés mindenképpen hasznos, mondta a New Scientistnek. A heringrajokat az általuk kibocsátott PÚZÁS alapján követhetik majd a kutatók, éppúgy, ahogy a bálnákat és delfineket füttyük alapján. A halászok számára kézzelfogható haszonnal is járhat ez a felfedezés.