Szelíd forradalmak

Táncos lábú forradalmár Tbilisziben. Nem vér folyik a Felkelés téren. (ČTK/AP-felvétel) Az 1968-as, rövid életű „prágai tavasz” az akkori Csehszlovákia kommunista rendszerének liberalizálását tűzte ki célul. A változások motorja Alexander Dubček volt, aki kiszorította a sztálinista Antonín Novotnýt a hatalomból. A befolyása elveszítésétől tartó Szovjetunió tankokkal vetett véget a reformmozgalomnak. A bársonyost erőszakkal fojtották el.

Sikeres volt ezzel szemben a rendszerváltozás 1975-ben Spanyolországban, ahol Francisco Franco diktátor halála után I. János Károly király demokratikus berendezkedést alakított ki. Az átmenet a Franco-hívekkel való leszámolás nélkül ment végbe.

A grúziai eseményekhez hasonlóan súlyos választási csalások vezettek 1989-ben a Német Demokratikus Köztársaságon (NDK) belüli feszültség fokozódásához. A keletnémet állam polgárainak ezrei menekültek az akkori Nyugat-Németország nagykövetségeire. Ezzel egyidejűleg tömegtüntetésekre került sor. A kommunista vezetés nem volt képes ellenőrzése alatt tartani az eseményeket. Októberben lemondott Erich Honecker pártvezér-államfő, példáját hamarosan követte a kormány és a teljes pártvezetés. A berlini fal 1989. november 9-én leomlott, és megnyílt az út Németország újraegyesítése felé.

Ugyancsak békés módon, fokozatosan váltotta fel a faji elkülönítés politikáját a demokrácia a Dél-afrikai Köztársaságban az 1990-es évek első felében. A folyamatban elévülhetetlen érdemei voltak az ország utolsó fehér elnökének, Frederik Willem de Klerknek, akit az 1994-ben rendezett egyenlő, szabad választások után Nelson Mandela követett az államfői poszton. Utóbb mindkét politikust Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Csaló választásokat követően, fitytyet hányva a tömeges tiltakozó akciókra és a nemzetközi nyomásra, maradt hatalmon Szlobodan Milosevics, Kis-Jugoszlávia elnöke. Csak azután mondott le posztjáról, hogy 2000 októberében ellenzéki tüntetők elfoglalták a parlamentet és más fontos kormányzati épületeket. A politikust 2001-ben őrizetbe vették, és a hágai Nemzetközi Törvényszék elé állították.