Számomra szertartás a főzés

Sem a sors, sem anyám nem kényszerített arra, hogy főzzek. Gyerekkoromban nem voltam kiskukta típus, nem sertepertéltem a konyhában. Amikor elkerültem otthonról, kezdetben a különféle menzák kosztját lapátoltam magamba. Magamtól tanultam meg főzni, de nem magam miatt. Az sohasem érdekelt, hogy összeüssek egy ebédet vagy vacsorát csak azért, hogy csillapítsam az éhségemet. Imádom a gyomromat, éppen ezért megengedem neki, hogy mások, hivatásos szakácsok kényeztessék. Rákényszerítve soha nem votlam, magamtól tanulgattam főzni. Nem nagy a repertoárom, főleg magyaros ételeket készítek, vagy olyanokat, amelyeket én találok ki. Nem szeretek kapkodva főzni, és tulajdonképpen főzni se szeretek, csak akkor, ha meghívom a barátaimat vacsorára. Akkor a főzésre összpontosítok, olyan számomra, mint egy szertartás. Úgy készülök, ahogyan azt a tévében látják. Kisebb-nagyobb tálakat veszek elő, fűszert, zöldséget, húst, minden kelléket kikészítek, mindent külön edénybe teszek, és amikor már minden hozzávaló ott sorakozik előttem, kezdődhet az előkészítés és az elkészítés. Nemcsak azért főzök így, mert így elegáns, hanem azért is, nehogy valami fontosat kifelejtsek az ételből. (g)

Mustáros, mézes csirkemell (gyors, könnyen elkészíthető, isteni)

Hozzávalók: csirkemell, só, mustár, méz

A csirkemell mennyiségétől függően néhány evőkanál mézet és egy-két kiskanál mustárt összekeverek; a csirkemellet vékony szeletekre vágom, megsózom, és a mustáros-mézes pácba forgatom. Néhány órára hűtőszekrénybe teszem, hogy a pác illata és íze is beivódjék a húsba. A húst kiveszem a pácból, lassú lángon megsütöm. Nagyon különleges az íze, a színe pedig aranysárga lesz a méztől. Mivel más körítést nemigen szoktam készíteni, párolt zöldséggel dúsított rizzsel és sokféle friss zöldségből készült salátával tálalom.