Rolls-Royce Phantom Drophead Coupé

Ez a világ olyan távol áll mindenkitől, hogy bátran nevezhetjük álomvilágnak. Vannak viszont emberek, akiknek ez az álom valóság, s én, életemben először betekintést nyerhettem a Rolls Royce világába. A Phantom Drophead Coupét teszteltem.  Számtalan olyan tesztet olvastam, ahol a Rolls-Royce járgányait lehordták gyorsulásuk, túl nagy fogyasztásuk, kicsi csomagterük vagy a csillagos égig szökő áruk miatt. Aki képes ilyet leírni, az közvetve beismeri, hogy nem értette meg, miről szól ez a márka és az autói. A dupla R betű ugyanis nem pusztán egy autómárka jele, egy életstílus, státusz jelzése. Akinek ilyen autója van, az állíthatja magáról, hogy olyan klubnak a tagja, amelybe bárki nem kap belépést. A Rolls-Royce világa, hangozzék ez bármilyen furcsán, rejtélyes és titokzatos. Részletes eladási számokat nem árulnak el, nem mondják meg, melyik országban mennyi modell kelt el és az autók tulajdonosairól is hallgatnak.  Dubaitól PozsonyigA teszt leegyezése nem volt bonyolult, épp ellenkezőleg, a BMW-től jött a megkeresés a Drophead Coupé tesztelésére. Ki mondana nemet egy ilyen kínálatra? A Rolls-Royce modelljeit még a világ legnagyobb autószalonjain is csak úgy lehet közelről megnézni, hogy izompacsirták figyelik az ember minden mozdulatát, nehogy olyasvalamit fogjon meg, amit nem szabad, vagy nehogy megrongálja az autót. Most pedig közölték velem, hogy egy teljes napra megkapom, s arra megyek vele, amerre kedvem tartja. Hát legyen. Egy nappal azután, hogy megegyeztünk a konkrét időponton, érkezett egy e-mail a Rolls-Royce-tól. Benne a konkrét modell rövid technikai leírása. 22 literes fogyasztás városban, 14 lieters kombinált fogyasztás, 460 lóerő, 5,6 méteres hosszúság, több mint 2,6 tonna. A járgány ára hiányzott, bár nyilvánvaló volt, hogy több százezer euróról lesz szó. Konkrétan 450 ezer euró áfa nélkül. A sors úgy hozta, hogy egy héttel a tesztelés előtt Dubaiba utaztam. Abba a városba, melynek utcáin a több százezer eurós autókból annyi van, mint nálunk mondjuk Škodából. Dubai nem kis túlzással a luxus és a megalománia városa, ezért nem csoda, hogy egy utcán az ember könnyedén lát két-három Rolls-Royce-t, Ferrarit, Lamborghinit. Az Egyesült Arab Emirátusokban az ember saját szemével láthatja, hogyan élnek azok, akiknek a pénz nem számít. Hogy egy márkaboltban képesek percek alatt eurók tízezreit elkölteni táskákra, ruhákra, anélkül, hogy kipróbálnák, közelebbről megnéznék. Csupán rámutatnak néhány dologra, kifizetik és elmennek.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"155989","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__Somogyi Tibor felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Mint később megtudtam, a Rolls-Royce vásárlás Dubaiban vagy Abu Dhabiban épp úgy zajlik, mit a retikülvásárlás. Míg Európában hét hónapot kell várni az autóra a megrendelés napjától, addig Dubaiban a vásárló azonnal elviszi a szalonból. Ott a több mint féléves várakozás szóba sem jöhet, mivel a pénz nem számít semminek. Akinek van hat autója, helikoptere, magángépe annak a világ legtermészetesebb dolga, hogy van néhány Rolls-Royce-a is. A márka külön tervezőket foglalkoztat az emirátusokban, akiknek egyetlen feladata olyan arab mintás dizájnelemeken dolgozni, amelyek tetszenek az ottani klienseknek. Ott van a világ legnagyobb épülete, a legterjedelmesebb bevásárlóközpont, a legnagyobb szökőkút, ezért nem csoda, hogy Abu Dhabiban nyitották meg a legnagyobb Rolls-Royce szalont is. Egy műszigeten. A kliensek jachtokkal járnak oda, s míg a családfő autót válogat, addig a felesége vagy feleségei a szalonhoz épített világmárkák butikjaiban vásárolnak több tízezer euróért ruhákat. A kiválasztott autót aztán azonnal szállítják új tulajdonosának házához, pontosabban palotájához. Olyan világ ez, amelyet nehéz feldolgozni, megérteni, nehéz elhinni, hogy ilyen is létezik. Álomvilág. Mi lovaspólóra hordjukPozsonyban reggel találkoztam Frank Tiemannal, a Rolls-Royce közép- és kelet-európai piacáért felelős marketingigazgatójával, az egyik legdrágább fővárosi szállodában reggelin. Elárulta, hogy klienseik számára abszolút prioritás a diszkréció és titoktartás. Ezért nem beszélt arról, mennyi autót adtak el a régióban, arról pedig végképp, hogy Szlovákiában mennyi Rolls-Royce van. Azt állítja, hogy a márka számára a legfontosabb piac évről évre Nagy-Britannia, az Egyesült Arab Emirátusok, Németország, USA, Kína és Japán. Ennyi. A modellek áráról sem akart sokat beszélni. Ezt azzal magyarázza, hogy az autók ára rendkívül különböző, egy modellnél sem lehet általánosítani. Sokat befolyásol az egyes országokban érvényes áfa, illetve a kliens speciális kérései. Például a Rolls-Royce modelleket olyan színre festik be, amilyenre a kliens kívánja. Tiemann lefényképezett egy gerberát az asztalunkon levő vázában, s megmutatta, ha akarnám, azonnal elküldhetném ezt a fényképet a gyártónak, amely három hét alatt bekeveri ezt a színt. „Tavaly volt egy kliensünk Londonban, aki a szalonba behozta kisautóját, amelyikkel gyermekkorában játszott. Azt mondta, hogy ez volt az első autója és azt akarja, hogy az első Rolls-Royce-a pontosan ugyanolyan zöld színű legyen, mint a játékautó. Természetesen teljesítettük kívánságát” – mondta Tiemann.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"155990","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__Somogyi Tibor felvétele","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A rövid társalgás után kikísért a szálloda elé, ahol már ott csillogott a Drophead Coupé. A modell dizájnerei, mint mondta, arra törekedtek, hogy az autóban megőrizzék az régi Rolls-Royce modellek stílusát, s mindezt modern technológiákkal ötvözzék. Az ülések brit marhabőrből készültek, a padló kárpitozása pedig bárányszőrből. A műszerfal rendkívül kifinomult, egyszerű a vonalvezetés. Minden ott van, amit egy modern autótól elvárnánk, de minden el van rejtve, hogy a sofőrt vezetés közben semmi sem zavarja. Az ülések beállítására szolgáló gombokat a könyöktartóba rejtették el, a médiarendszer vagy a navigáció vezérlése szintén a könyöktartóba van integrálva, egy gombnyomásra elővarázsolható minden, s miután már mindent beállítottunk, egyszerűen eltüntetjük a vezérlőegységeket. Az ajtók gombnyomásra zárulnak, s mindegyik ajtóban van egy teflonbevonatú esernyő. A teflonról állítólag sokkal gyorsabban lepereg az eső, ráadásul ha a szenzor érzékeli, hogy az esernyő rekeszébe nedves esernyőt dugtunk, egy rendszer elszívja onnan a nedvességet, így az anyag nem büdösödik be.  A Drophead Coupé egyébként olyan modell, amit a kliensek vezetés miatt vesznek meg. Itt minden luxust előre helyeztek, hátul ugyan van két ülés, de ez inkább csak úgy dísznek van, illetve ha gyermekeinket akarnánk elszállítani. Szükség esetén gyermekülés is szerelhető hátra. Minden többi modellben, mint például a Phantomban vagy Ghostban a luxus a hátsó ülésekre került, ezeket az autókat ugyanis olyan emberek veszik meg, akiknek sofőrjük is van. A csomagtartó ajtaja, lehajtása után egy kis, báránybundával kárpitozott ülőkévé változik, amelyet piknikülésnek használhatna, 150 kilót is elbír. Az autóhoz ugyanis Rolls-Royce fonott kosár, kristálypoharak és étkészlet rendelhető. „Mi Britanniában viszont ezt inkább arra szoktuk használni, hogy ha lovaspólóra megyünk, akkor ráállunk, hogy jobb kilátásunk legyen” – mondta Tiemann. Végre jött a vezetés. Megkaptam a slusszkulcsot, s irány a város. A leginkább az autó méretétől rettegtem, hogyan lehet ilyen hatalmas járgányt irányítani a fővárosi utcákban, ahol minden oldalról autók parkolnak? Az első tíz perc után rájöttem, hogy nagyon könnyen. Az elülső kerekeket ugyanis szinte teljesen el lehet fordítani, minek köszönhetően az autóval egyszerűen betérnek bárhová. Ráadásul, aki nem biztos dolgában, az bekapcsolhatja az autó két elülső sarkában található kamerát, és a műszerfal kivetítőjén nézheti, mennyi hely van még az akadálytól. Ez olyankor is praktikus, amikor egy parkolóhelyről vagy garázsból kell kiállni s nem látunk az útra.  A motort egyszerűen nem hallaniAmi azonnal feltűnik az autóban, az a motor hangja. Pontosabban az, amit nem hallani, ugyanis az autó a motor és az alváz dupla szigetelésének köszönhetően hihetetlenül halk. Helyenként olyan érzése támad az embernek, mintha elektromobilt vezetne. Az alapvető vezetési élmény tehát a nyugalom és a kényelem. Hála a tiszta, egyszerű és finom műszerfalnak köszönhetően semmi sem zavarja a sofőrt. Tényleg van valami abban, ha a műszerfalon csak minimum gomb van és semmi sem veszi el a sofőr figyelmét. Még a rádiót sem volt kedvem bekapcsolni vezetés közben. Az autóban a kényelem is tökéletes. Így képzelem el egy repülőgép első osztályát. Tágas tér áll a sofőr és utastársa rendelkezésére. Hátul, mint mondtam, valamivel szűkösebb a hely, de túl lehet élni azt is.Ami a gyorsulást illeti, a 2,6 tonnás autó 5,8 másodperc alatt éri el nulláról a 100 km/órát, s ez a gyorsulás is olyan Rolls-Royce-hoz méltó. Padlógáznál az autó lassan, visszafogottan indul meg, mintha be lenne húzva a kézifék, aztán amikor a fordulatszám eléri az ötezret, meglódítja magát és úgy kistartol, mint egy nagy teherszállító repülő. Olyankor már csak arra kell ügyelni, hogy senki se álljon az útjában.  Sajnos a fogyasztásról is kell írnom egy két mondatot, bár ebben a kategóriában ez ugyanolyan lényegtelen mutató – mivel pénzzel van összefüggésben – mint az autó ára. Kérem szépem a Drophead Coupé városban simán 22 liter feletti fogyasztást is elér. Én mondjuk, mivel a tesztnapon sok rendőr volt az utakon, visszafogottan vezettem, de a kollégám, akivel másnap találkoztam azt mondta, hogy városban 27,5 literes fogyasztást ért el 100 kilométeren. Városon kívül és sztrádán sincs esély 10 liter alatti fogyasztásra, nekem a nap végén 17,4 literes átlagot mutatott a fedélzeti számítógép. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"155992","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A tesztnap során, mikor pár embernek megmutattam az autót, gyakran hallottam a kérdést: mire jó ez a kocsi és valóban megéri a pénzét? Én mindig egy másik kérdéssel válaszolok. Mire jó valakinek egy 50 ezer eurós karóra, ha egy 20 eurós is ugyanúgy mutatja az órát? Miért kell valakinek 20 ezer eurós eredeti retikül, ha egy hamisítottba is beférnek a cuccok? Egyszerűen azért, mert megengedheti magának, presztízs megvenni az adott márka termékét. S ugyanez mondható el a Rolls-Royce-ról. A Drophead Coupé nem a legkényelmesebb, legpraktikusabb és legpraktikusabb autó a világon, de Rolls-Royce. Az autó hírneve az, ami miatt annyi pénzt kérhetnek érte, s amiért még mindig olyan kelendő a világon. Ebben a világban minden más lényegtelen. Bennem pedig az marad meg egy életre, hogy teljesült egyik gyermekkori álmom azzal, hogy Rolls-Royce-t vezettem. Hihetetlen élmény volt.  És végezetül még egy megjegyzés. Megkérdeztem Tiemanntól, mi igaz azon a híreszteléseken, hogy a Rolls-Royce egy SUV terepjáró modellen dolgozik. A válasza teljesen kifejezi a márka filozófiáját: „Felkértük tervezőinket, hogy rajzolják le, hogyan is nézhetne ki egy Rolls-Royce SUV. Amit láttunk, az nem igazán felelt meg elképzeléseinknek. Megértettük, hogy a Rolls-Royce soha nem volt és nem lesz igazán sportos autó, nem is lesz igazi szabadidő autó, hanem csak Rolls-Royce lesz. Ennyi.”