Penge, fal, építészet, jog és politika

Pengeélen táncol a leghíresebb Andrássy úti fal sorsa: a vitában a Terror Háza pengefalának elbontását akarók kerültek előnybe. Ôk azzal érvelnek: első a jog, ezért aztán engedély híján jöhet a bontás. A „védők” ragaszkodnak a falhoz és sok szakember is meghagyná a meglepő vizuális elemet a világörökségi védelem alatt álló sugárúton. A címet odaítélő UNESCO a leghiggadtabb: nem érdekli, van-e fal vagy sem.

A főváros és a Schmidt Mária vezette Terror Háza között két éve tartó jogvita oka: a múzeum épületének sarkain látható, a közterületnek számító járdára is kiterjedő pengefal. Pontosabban, hogy az a tulajdonos főváros megkérdezése és engedélye nélkül épült fel. A múzeum vezetősége közleményben közölte, hogy minden jogi eszközt felhasznál, hogy „az építészetileg egységes Andrássy úti létesítmény sértetlenül, jelenlegi formájában fennmaradjon”. Szerintük a pengefal kérdése tisztán építészeti, szakmai ügy, ezért meglepő, hogy a bizottság figyelmen kívül hagyta a fővárosi főépítész, Schneller István szakmai véleményét, mely a pengefal funkcionális szükségessége mellett érvelt. 2002 nyarán sikertelenek maradtak a fővárosi főépítész és a múzeum képviselői közötti tárgyalások. A sajtóban neves építészek polémiát folytattak a pengefal ügyében. Novemberben a közalapítvány fennmaradási jogot kért a pengefalra, amit a főváros elutasított. 2003. február 18-án Fővárosi Közgyűlés várostervezési bizottsága – ahol a hiányzások miatt ellenzéki többség jött létre – három évre szóló fennmaradási engedélyt adott a falnak. Ezt a hivatal közlekedési és városrendezési ügyosztálya nem tartotta elfogadhatónak. Budapest főépítésze viszont feltételekkel támogatta.

Néhány nappal később Demszky Gábor főpolgármester – az önkormányzati törvény alapján – felfüggesztette a várostervezési bizottság korábbi döntését és az ügy újratárgyalását kérte. Demszky szerint jogi és városképvédelmi okok miatt nem elfogadhatóa a fal. Február 26-án a Fővárosi Közgyűlés városképvédelmi bizottsága rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy el kell bontani. A szavazás előtt ezúttal az ellenzéki képviselők hagyták el a termet.

Schmidt Mária, a Terror Háza múzeumának igazgatója a döntés hírére úgy reagált, hogy számított rá és várja a buldózereket. Korábban az igazgató azt mondta: a bontásról szóló döntést bíróságon támadja meg, s csak annak döntését hajlandó tudomásul venni. Úgy véli: a pengefal lebontása kegyeletsértő, hiszen az gyászkeret is egyben, és csak ezzel együtt teljes és méltó emlékhely a múzeum.

Pintér Tamás, az UNESCO Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárság vezetője: sem a védetté nyilvánítást megelőzően Budapesten járt bolgár Krescsev professzor jelentése, sem az UNESCO nemzetközi bizottsága nem tért ki a pengefalra. Nem kifogásolták ennek a modern építészeti keretezésnek a meglétét, és nem is tették szóvá. Mindezek ellenére, mivel a két és fél kilométeres sugárút kicsiny részéről van szó csupán, nem valószínű, hogy az UNESCO foglalkozna a pengefal további sorsával. Már csak azért sem, mert a védettség nem jelenti az adott építészeti együttes – jelen esetben az Andrássy út – változatlan lemerevítettségét, hiszen egy állandóan változó, folytonosan élő városrészről van szó. Persze egy egész háztömb lebontása már más kategóriába tartozna. Az UNESCO Világörökség Bizottsága amúgy kiemelten támogatja az emberiség történetének fontos részét képező, tragikus történések emlékhelyeinek megőrzését. Az Andrássy úti Terror Háza pengefalát azonban nem sorolták ezek közé.