Nem világos, hogyan jutott a szervezetébe

III. György (1760-1820) angol király két dologról híresült el. Az egyik az volt, hogy az ő uralkodása alatt vesztette el Anglia észak-amerikai gyarmatait, másfelől megbomlott elméje miatt uralkodásának utolsó dekádjában már teljesen beszámíthatatlan volt.

Az uralkodói elmebaj oka arzénmérgezés lehetett – állítja Martin Warren, a Queen Mary University of London biokémikus professzora. Egy 5 éves munka végére tett pontot bejelentésével, amikor nyilvánosságra hozta kutatási eredményeit: megcáfolhatatlan bizonyítékot talált arra, hogy III. György angol uralkodót folyamatosan arzénnal mérgezték. Elmebajának legvalószínűbb okozója is ez lehetett.

A kérdést azonban ketté kell bontani: egy dolog az, hogy a hajában a megengedettnél százszor több arzént találtak (ami valóban okozhat bizonyos elmeállapotbeli változásokat), és megint más az, hogy ez vajon merénylet volt-e, vagy sem. Az orvosi szakértők többsége abban egyetért, hogy III. György örültségének gyökere a porphyria nevű betegség lehetett, ami valóban okozhat elmebajt. Az ebben a betegségben szenvedők olyan enzimben szenvednek hiányt, mint a „haem”, amely az oxigén testben való áramoltatásáért felel. Ha viszont nincs kellő oxigén, neurotikus tünetek adódhatnak. Az arzén felfedezése azért fontos, mert ez az az egyik fém, ami megakadályozza a haem kialakulását. Ez a felfedezés azonban azért is fontos, mert ezek szerint III. Györgynek, a hozzá hasonló illabilis idegrendszerrel rendelkező ősei és leszármazottai is ebben a betegségben szenvedhettek – lévén örökölhetők a porphyria génjei.

Csakhogy nagyon sokan, akik öröklik a porphyriát, tünetmentesek maradnak életük végéig. A király hajában talált nagy mennyiségű arzén viszont kiváló arra, hogy felerősítse a betegség csalhatatlan külső jegyeit. Már csak egy kérdés maradt: hogy került ennyi arzén III. Györgybe?

Az egyik magyarázat az, hogy gyógyszerként kapta. Erre vonatkozóan azonban nem maradtak fenn feljegyzések, bár a XIX. század eleji orvostudomány ódákat zengett az arzén csodatévő hatásáról (kiváló lázcsillapító, stb.). Mások viszont azzal érvelnek, hogy – a kor szokásait figyelembe véve – hajpúderként használták. Egy ilyen szertartásba illő bepúderezés során számos alkalom kínálkozott arra, hogy az arzén – bőrön át vagy inhalálva – bejusson a szervezetbe. Adott esetben előfordult az is, hogy kézkrémet készítettek belőle. A merényletpártiak viszont arra figyelmeztetnek, hogy Napóleonnal is az arzén végzett, és nagyon valószínű, hogy őt megmérgezték. Miért lenne akkor ez olyan merész feltételezés Anglia uralkodója esetében is? (O-O)