Nézelődnek, lődörögnek

#Somogyi Tibor felvételeEgy jólszituált ismerősöm bevallotta, hogy szombatonként autóba ülteti gyermekeit és valamelyik fővárosi bevásárlóközpontban töltik a napot. Míg ő a barátnőjével a presszóban ügyes-bajos dolgait vitatja meg, 9 éves lánya és 11 esztendős fia, – hasonló korú társaikkal – az üzletekben nézelődéssel múlatják az időt. Egyes szakemberek szerint emelkedik azoknak a tizenéveseknek a száma, akik az érzelemszegény családi közegből a csillogó bevásárlóközpontokba menekülnek, idejük nagy részét céltalan lődörgéssel töltik.

A tapasztalat azt mutatja, noha Szlovákia városaiban még újdonságnak számítanak, hogy a felnőttek, illetve a fiatalok számára is életstílussá, vagy ha úgy tetszik státusszimbólummá vált a nagy bevásárlóközpontokba járni, ott időt tölteni. – Egyáltalán nem biztos, hogy jó a gyerekeket egyedül, felügyelet nélkül hagyni, ráadásul olyan helyen, ahol semmi hasznosat nem csinálnak. Az is igaz, jobb egy fűtött épület, mint egy romos pince, vagy a lakótelepi lépcsőház – mondott véleményt az egyik biztonsági őr nevének elhallgatását kérve. Néhány tizenévesre hívta fel figyelmünket, akik az egyik falatozó előtt a pénzüket számolgatták. – Ma adott a fater egy litert, néhány napra elég lesz. Az anyámtól pedig egy ötszázast gomboltam le, kajára – mutatta az összegyűrt ezrest és a százasokat a márkás öltözéket viselő tini. – Nekem csak egy ötvenesem van, őseim bejelentették, a héten többre ne is számítsak. Remélem, a nagyszülők kisegítenek, hogy ki tudjam fizetni a mozijegy árát. De ha nem jön öszsze, ugye befizeted helyettem? Jövő héten megkapod a pénzedet – egyezkedett barátjával a másik. Pár méterre tőlük lányok trécselnek a csillogó kirakat előtt. Az árleszállítások mértékét vitatják, nagy szakértelemmel. – Három nappal ezelőtt jóval többe került ez a kis póló, még két nap, ismét lemegy az ára és akkor már biztosan megveszem. Inkább kihagyom a diszkót – sóvárogva nézte a falatnyi ruhaneműt a magas szőke tizenéves, miközben a mellette álló SMS-fogadással, s a válaszadással volt elfoglalva. – Minden nap eljöttök a központba? – tudakoljuk, de nincs nagy kedvük válaszolni. Ha jó az idő, fürödni járunk, ha rossz, ide. Ez legalább nem kerül pénzbe – állította a magas szőke, majd megjegyezte: esténként rendszerint beülünk a moziba, itt általában jó a választék.

Mivel még nagyon kevés idő telt el az első bevásárlóközpontok megjelenése óta ahhoz, hogy a szakértők véleményt formáljanak a szabadidő eltöltésének eme módjáról, az áruházak marketing-szakértői nagyon odafigyelnek a központokban idejüket múlató fiatalokra. A baj az, hogy tapasztalataikat, észrevételeiket nem nagyon akarják kiteregetni. – Versenyben állunk egymással, igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyek idevonzzák őket. S ha már beléptek ebbe a csillogó palotába, szinte biztos, hogy költenek is. Nemcsak ételre-italra, egyebekre is. Újabban egyre több lány vállalja át a napi bevásárlást, órákig képesek keringeni úgy az élelmiszer-részlegen, mint másutt. A minap kihallgattam beszélgetésüket, azon kuncogott az egyik, hogy ő a házban élő ismerősök számára is vásárol. Lista volt nála – számolt be a helyi szokásokról az egyik pozsonyi központ menedzsere.

Mi nem tagadjuk – tudatta nyíltan Petra Klasová Handlová a pozsonyi Polus City Center ügyvezető igazgatója –, hogy örömmel fogadjuk a bevásárlóközpontunkba látogató fiatalokat. Elvégre jövőbeni vásárlóinkról van szó. A tervezők pedig ilyen meggondolásból alakították ki a központ szórakozásra alkalmas részét, hogy a betérők jól érezzék magukat. Mi természetesen együttműködünk pl. a mozik bérlőivel, egyeztetjük reklámtevékenységünket is. Nagyon sikeres volt a nyárköszöntő akciónk, augusztus utolsó napján viszont egy bolondos éjszakán („crazy night”) búcsúzunk a nyártól. Az ügyvezető szerint alkalmazkodni kell az ifjú ügyfelek igényeihez, akik vevők az újra. – Bárki bármit mond, a szép környezet nevelő hatású is lehet. Hallottam olyan véleményt is, nem egészséges hétvégi programként családostul „shoppingolni”. Az én véleményem más. Tartalmas is lehet ez az időtöltés – mondta határozottan. Tudja miről beszél, hiszen rendszeresen megfigyeli az ügyfelek szokásait. Míg a szülők vásárolnak, óvodás korú gyermekükről a gyermekmegőrzőben gondoskodnak, a nagyobbak számára pedig ott a mozi. Vannak részlegek, pl. a számítógépes, a serdülők felkarolására rendezkedtek be. A szakárusítók nemcsak megválaszolják a tinik ezernyi kérdését, hanem lehetővé teszik a műszerek kipróbálását is.

A Polusban a rendfenntartást a biztonságiak felügyelik, ám nem túl gyakran kell rászólniuk a gyerekekre. Az áruházi tolvajok sem ebből a rétegből verbuválódnak, úgy tűnik, a bevásárlóközpontba a fiatalok más indíttatással járnak. – Tudatosítjuk, – hangsúlyozta Petra Klasová Handlová – egy bizonyos idő után megszűnik a hely varázsa. A fiatalok új lehetőségeket fedeznek fel, tartalmasabb időtöltés mellet döntenek. S ez így van rendjén. Szeretnénk, hogy felnőttként is jó érzéssel térjenek vissza hozzánk. Nem hisszük, hogy a bevásárlóközpont világa negatív hatást gyakorol a serdülőre. Ráadásul ez a környezet kevésbé veszélyes, vagy netán fertőzött, mint más, fialok által kedvelt társasági hely. Nem az a gond, hogy itt tartózkodnak, hanem az, ha a családon belül nem beszélik meg élményeiket Ha nincs, aki meghallgassa őket, s akár pénzzel tudja le a gondoskodást. De ez már más téma.