Negyedszázada ment el a Király

Ő volt a Király. Éneke, mozgása maga a szexuális felszabadítás, felfelé fésült frizurája divatot teremtett. Egyszerű fiatalember volt az amerikai „mély Délről”, egyike a populáris zene legnagyobb forradalmárainak. Szupersztár lett, intézmény, majd saját mítoszának foglya és áldozata. 25 éve, hogy meghalt Elvis Presley.

That’s Alright Mama, Hound Dog, Heartbreak Hotel, Jailhouse Rock, Blue Suede Shoes – Elvis első korszakának leghíresebb dalai. A fekete blues-énekesek és gyapotszedők dalain nőtt fel. Ő maga is úgy énekelt akkoriban, mint egy fekete, a fehér rádiók kezdetben nem is akarták játszani őt. Később csípőmozgását próbálták betiltani – előfordult még az 50-es években, hogy a tévében csak deréktól felfelé mutatták. Hamarosan azonban őt is elkapta a show-biznisz gépszíja: Tom Parker „ezredes”, a szórakoztatóipar történetének egyik legsötétebb figurája, engedelmes sztárt csinált belőle. Nemzeti ügy lett 1958-ban bevonulása a hadseregbe (igaz, csupán a nyugat-németországi alakulatoknál szolgált), de leszerelése után nem volt többé az a lázadó, elemi erejű előadó, akinek megismerte őt a világ.

„All-american boy” lett, aki megfelelt a sikítozó tinilányoknak és az idősebb, konzervatívabb nemzedéknek egyaránt. Bűnrossz limonádé-filmek tucatjaiban léptették fel, az igazi rock and rollok, bluesok helyett nyúlós, szentimentális slágereket búgott, (Are You Lonesome Tonight?, Crying In The Chapel), és csak időnként tört ki belőle az igazi Elvis olyan dalokkal, mint az In The Ghetto vagy a Kentucky Rain.

Ennek ellenére bálványa lett a 60-as években felnőtt zenészgenerációnak. Olyanok tartották példaképüknek, mint John Lennon, Robert Plant, Ian Gillan. 1968 és 72 között volt még egy nagy fellángolása, de egyre inkább árnyéka lett önmagának. Vészesen elhízott, a drogok, a nyugtatók, beteges falánksága 42 éves korában végeztek vele: szívrohamban halt meg 1977. augusztus 16-án. Halála hatalmas gyászt váltott ki világszerte. Legendájára jellemző, hogy a vele egy napon elhunyt Maria Callas, a csodálatos szoprán szinte csak „mínuszos hírt” kapott mellette. Memphisi háza, a „Graceland” azóta is zarándokhely, amit a negyedszázados évforduló kapcsán idén valószínűleg a szokottnál is többen felkeresnek. Természetesen róla is rengeteg memoár, magánéletében vájkáló írás jelent meg, és elterjedt róla az is: él valahol, súlyos betegen, a világtól elzárva. Pedig senki nem támaszthatja fel a Királyt, akit, mint Lennon mondta, „az udvaroncok öltek meg.” (mti)