Nagy emberek kicsiben – Héron alagútja

A nagyközönség körében számtalan tévhit él a híres emberekről, sok esetben pedig nem is ismerik a történelem nagy alakjait. Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyabbak a tizenévesek, ezért sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra.

Héron

Egy közelmúltbeli vicc szerint az orosz Ivan és az amerikai Joe egymásnak bizonygatja, hogy kinek van fejlettebb technikája. Joe eldicsekszi, hogy náluk tízméternyi alagutat tudnak naponta kivésni a sziklában, így a másfél kilométeres szakaszt százötven nap alatt megépítik. Mire Ivan: – Igaz, hogy mi csak hét és fél métert tudunk kivájni naponta, de úgy csináljuk, hogy mindkét végén egyszerre elkezdjük, így középen találkozva száz nap alatt elkészülünk a munkával. – Mi van, ha nem találkoznak? – csodálkozik Joe. – Semmi baj, akkor két alagutunk lesz – veti oda Ivan.

Nos ez kétezer-egyszáz éve csak hanyagság következtében fordulhat elő. Az ókor egyik legjelentősebb zsenije, Héron kidolgozta ugyanis az erre szolgáló módszert, amely olyannyira tökéletes, hogy napjainkban is a térképészek legfontosabb munkamódszere.

Készített egy vízszintmérővel ellátott műszert, amelyet dioptrikának nevezett el. Ez arra szolgált, hogy a terepen szabályos távolságokban levert karókhoz képest a műszer helyét meghatározza. A hegyet körbejárva ezeket a szakemberek által háromszögelési pontokat egyforma távolságokban kijelölte. Ezzel mintegy képzeletbeli, háromszöglyukú hálót terített a talajra. A hegy túloldalára jutva a dioptrikát felállította, a levert karók alapján pontosan meg tudta határozni, hogy milyen helyzetet foglal el az első mérési ponthoz viszonyítva. Az általa bejelölt irányban már csak arra kellett ügyelni, hogy pontosan egyenesen fúrjanak, a két alagútfúró csapat egészen biztosan nem tévesztette el egymást.

Kirándulások alkalmával megfigyelhetitek, különösen a dombok kiemelkedő pontjain jól láthatók azok az általában fekete-sárga csíkozású vasrudak, amelyek alapján jelölik ki nemcsak az alagutakat, hanem az autópályákat, a víz-, a földmérők nélkülözhetetlen eszközei, a gáz-, kőolajvezetékek Héron által feltalált háromszögelési nyomvonalát is. Bár napjainkban már lézeres műszerekkel határozzák meg a távolságot, a Héron által kidolgozott mérési módszer mit sem változott. A görög tudós Dioptrika című művében olvasható az ókori mértan valamennyi eredménye, neki köszönhetően pontos elképzelésünk van a műszaki eszközök korabeli állapotáról. Mivel a háromszög területének számítási módját is tartalmazza, sokáig neki tulajdonították ezt a felfedezést. Ma már tudjuk, hogy ez a száz évvel korábban élt szirakuzai Arkhimédész nevéhez fűződik. Bár képzeletben sem maradt dicső elődjének adósa: évszázadokon keresztül tartotta magát a tévhit, hogy a fogaskerék-áttételt Arkhimédész alkotta meg, ez viszont Héron találmánya. Akárcsak a tananyagban szereplő zárt palack is, amely a benne levő víz forralásakor a tengelye körül forogni kezd. Erről nyolcvan kísérleti leírásában számolt be.

Sajnálatos módon a római térhódítással, de legfőképp az ókori birodalom bukását követően a matematika hanyatlásnak indult, így évszázadoknak kellett eltelniük, mire az európai tudomány képes lett a továbblépésre. Közben az elmenekült görög tudósok a világ túlsó végére is magukkal vitték szellemi örökségüket: tanításuk, arab közvetítéssel, egészen Indiáig eljutott.