Nagy égi csillagszóró

Egy átlagos éjszaka alatt, amikor egyetlen meteorraj sincs aktivitásban, ún. szporadikus meteorokat pillanthatunk meg véletlenszerűen, az ég bármely pontján. A rajok viszont évi rendszerességgel ismétlődnek, mivel egy-egy üstökös elpárolgott darabjaiból tevődnek össze, és azok pályáit követve keringenek a Nap körül. Ha egy ilyen, többnyire apró porszemcsékből álló elnyúlt felhő keresztezi a Föld pályáját, bolygónk légkörével ütközve a sebesen mozgó porszemek a levegőben elégve létrehozzák a meteorjelenséget, avagy népiesen a hullócsillagot. A nagyon fényesek elérhetik a néhány centiméteres nagyságot is, és valahol a légkör felső rétegeiben fejezik be őrült száguldásukat a bolygóközi téren át (a sebességük több tizenvalahány kilométer másodpercenként).

A Geminidák eredete azonban más, ez teszi őket különlegessé. Először az 1800-as évek második felében jelentek meg, majd kiderült, nem egy üstökös, hanem valószínűleg egy kisbolygó törmelékei. Ezért akár kisbolygó-(aszteroida)rajnak is lehetne nevezni. Az anya kisbolygó neve 3200 Phaethon, a földközeli égitestek csoportjába tartozik, mivel keresztezi a Föld pályáját és (veszélyes) közelségbe kerülhet a bolygónkhoz. Az átmérője kb. 5 km, a Napot 1,4 év alatt kerüli meg. Mivel a kisbolygók szilárd égitestek és normális körülmények között nem veszítenek anyagot, így meglepő, hogy a Phaethon miképp hozhatott létre egy ilyen gazdag meteorrajt. Egy lehetséges magyarázat szerint a kisbolygó egy másik égitesttel ütközött és ekkor alakult ki az a porfelhő, amelynek sűrűbb régióit a Föld minden december 14-én szeli át. Ilyenkor a meteorok óránkénti száma ugrásszerűen megnövekedik (elérheti akár a 100-at is) és a türelmes megfigyelő számára úgy tűnik, mintha a meteorok ugyanabból az égterületből repülnének ki.

Karácsonyi érdekességek

Idén a karácsonyi égbolt más különlegességekkel is szolgál. Vörös bolygótársunk, a Mars december 24-én lesz legközelebb, mindössze 88,2 millió kilométerre a Földhöz, s pontosan szemben, azaz oppozícióban áll az égbolton a Nappal. Ezért különösen fényesen világít vörös – az ókoriak szerint véres – színe. Ezért kapta a véres háborúk istenétől, Marstól a nevét. Szenteste éjjelén nemcsak különösen erős, vörös fénye révén lesz könnyű megtalálni, hanem mert a telihold is megközelíti, annak közelében lehet keresni. Sőt – és ez már a harmadik különleges karácsonyi égi jelenség –, hajnali fél öt körül a Hold fél órára eltakarja a jóval messzebb világító Marsot. A Nap egyébként december 22-én 7 óra 8 perckor éri el éves pályája legalacsonyabb pontját, ezért akkor kezdődik a csillagászati tél. (MTI)