Mit eszik a múzeumlátogató?

A kivételesen nagy mennyiségű művészeti alkotásokat felhalmozott múzeumokban akár egész álló nap vizsgálódhatunk, s közben bizony megéhezünk, megszomjazunk. Ma már a messziről és a korlátozott lehetőségek országából jött turisták sem esznek szalámis kenyeret, vagy bontanak konzervet egy-egy nyugati nagyváros nevezetessége tövében. Az étkezés is hozzátartozik az ilyen helyeken a kultúrához.

Párizsban a Musée DOrsay demokratikus módon háromféle étkezési lehetőséget biztosít azok számára, akik kivárták a hosszú sort a bejáratnál. Bizony, jócskán el lehet fáradni ezen a volt pályaudvaron, ahol négyemeletnyi kiállítást láthatunk. Az igényesek és tehetősek hosszú fehér vászonabroszokkal megterített asztaloknál foglalhatnak helyet az étteremben, amely viszont csak korlátozott időben – ebédkor – tart nyitva. Ha ezt lekéstük, megkereshetjük a kávézót, ahol falatozás közben a nagy ablaktáblákon keresztül a folyót és a Louvre palotáit csodálhatjuk. Feltétlenül kóstoljuk meg a zöldséglevest, melyet mi, sűrűsége miatt, inkább főzeléknek mondanánk. Egyébként rendelhetünk salátákat, tengeri halas tálat, vagy akár spenótos rakott lepényt is, de süteményekből is bő a választék. Akinek ez is túl drága vagy lassú, a közelben található önkiszolgálóban a gyorséttermek klasszikus kínálatából válogathat.

A Pompidou Centre annyira érdekes épület, hogy biztos megtaláljuk. Itt is elég sok időt eltölthetünk a hat emeleten. A múzeum oldalán található, műanyag kukacokhoz hasonlatos átlátszó csövekben elhelyezett mozgólépcsőn juthatunk fel a tetőre, ahol a pompás kilátás mellett egy kiváló étteremre is rátalálunk. Piros rózsa díszeleg minden asztalon, de persze megfelelően honorálni kell ezt a kényelmet. Ha tehát nem vagyunk nagyon éhesek, elvileg választhatjuk az épület első emeletén található kávézót is. Ettől én ugyan óva intenék mindenkit – hacsak május közepe óta nem változott a helyzet. Ebben a kávézóban ugyanis, amelyet két, angolul brit akcentussal beszélő fiatal hölgy vezet, az üveg mögé kirakott süteményeket számtalan légy és muslinca kóstolgatja a vendégek előtt. Az étlapon szereplő ételek nagy része már nem áll rendelkezésünkre, és a viszonylag biztonságosnak tűnő átlátszó műanyag dobozos szendvicsek sem garantáltan frissek. Az általam kiválasztott kecskesajtos éppen romlott volt, ám ez a pincérnőket cseppet sem zavarta, reklamálásomat azzal az érvvel utasították vissza, hogy maguk is ezt fogyasztották ebédre, és semmi bajuk nem lett tőle. Persze, az enyémet meg sem nézték, hozzá sem szagoltak. Az esetleges ételmérgezés kellemetlenségei nem érnek meg annyit, amennyibe egy friss, nem romlott szendvics kerül, persze, szigorúan a múzeumon kívül.

New Yorkban a legnagyobb múzeum a Metropolitan Museum of Art, amely a Central Park mellett helyezkedik el, Manhattan északi részén. Ha nagyon éhesek vagyunk, és még a tárlatok megtekintése előtt enni akarunk, a legegyszerűbb, ha a bejárattól balra található óriási méretű étkező részbe sietünk, ahol megannyi kis gyorséttermi önkiszolgáló vár bennünket. Később ihatunk egy kávét vagy üdítőt, fogyaszthatunk süteményt vagy könnyebb ételeket a múzeum hátsó részében, ahol a Central Parkban sétáló embereket nézhetjük a nagy üvegfalakon keresztül. A múzeum e részét sok növény díszíti, a tetőrész is üvegből van, kis padok szolgálják a kényelmet – ideális relaxálóhely. Végül a benyomásainkat a bejáratnál, a karzaton található kávézóban beszélhetjük meg, ahol sajttálat is rendelhetünk gyümölccsel és vörösborral, és ahol például karácsony előtt kamaramuzsika szól élőben.

Sok turista teszi meg New Yorkban a Szabadság-szoborhoz, az Ellis Islandra vezető hajóutat. Az ott található rendkívül korszerű interaktív múzeum több szinten és több eszközzel próbálja bemutatni az amerikai bevándorlás történetét. Térségükből is rengetegen érkeztek pont ide hajókkal, ez volt az első állomás. A múzeum földszintjén található önkiszolgáló étterem alaposan felkészült a mostani kirándulóhajókkal érkezőkre. Az amerikai gyorséttermek hagyományos kínálatával találkozunk – hamburger, sült krumpli, saláta, sütemények, kávé és üdítők. Jó időben nagy előnye az étkező kinti része, ahol ugyancsak kényelmes asztalok mellett az óceán partján pihenhetünk, és a Szabadság-szobor, illetve Manhattan déli részének látványában gyönyörködhetünk.

Az USA másik nagy vonzereje a bennszülött, indián kultúra. Több államban személyesen is meglátogathatjuk az úgynevezett pueblókat, a még ma is működő és élő indián falukat. Természetesen itt is gondolnak a megéhezett messziről jött vándorra, és hagyományaik szerint rántott kenyérrel kínálják (fried bread). Ez tulajdonképpen kukoricalisztből készült lepény, melyet mi lángosnak hívnánk, s többféleképpen is fogyasztható: ha bátrak vagyunk, megkóstolhatjuk a csípős csilis verziót, vagy az enyhébb zöld csiliset, mely esetben húsos szószt kapunk salátával a lángos közepébe. Választhatunk vegetáriánus tölteléket is, és a legnépszerűbbet, a mézes és porcukros rántott kenyeret. Nyáron érdemes meglátogatni az egyes faluk közelében rendezett vásárokat, ahol sok indián művész kínálja portékáját, és az ételkínálat is bő. Az idegent mindig óva intik a helyi pirospaprikától – nagyon erős.