Mindig fontos volt, hogy titok

Claudia Cardinale kedden ünnepelte hetvenedik születésnapját, s csak a család volt jelen: élettársa, Pasquale Squittieri, lányuk, aki 1979-ben született és az olasz színésznő fia, Patrick. Büszkén beszél gyermekeiről, Claudiáról, aki rendező és forgatókönyvíró és gyakran elkíséri híres anyját a díjkiosztókra, filmfesztiválokra. Patrick bútortervező, és családjával Párizsban él.

Claudia 200 négyzetméteres lakása minden szobájában, melyeket drága antik bútorral rendezett be, régi emlékeket őriz: forgatásai helyszínéről hozott kincseket, szobrokat, képeket, az Arany Oroszlán életműdíjat az 1993-as Velencei Filmfesztiválról és a tiszteletbeli Arany Medve-díjat a 2002. évi Berlini Filmfesztiválról. És rengeteg fotót – még a gyerekkoráról is…

Claude Josephine Rose Cardinale Tuniszban született 1938-ban szicíliai apa és francia anya negyedik gyermekeként. „Szüleim nagyon szigorúak voltak, gyakoribb volt nálunk a pofon, mint az eső” – emlékezett vissza egyik interjújában.

Otthonában most orientális függönyök, pamlagok, az ezeregy éjszakába illő csillogó csillárok emlékeztetik Észak-Afrikára és a kezdetekre a színésznőt.

1957-ben elnyerte a legszebb olasz lány Tuniszban címet, s ezzel egy utazást a velencei filmfesztiválra. Itt filmes ajánlatot kapott, amit először visszautasított, végül mégis aláírta a kemény feltételeket tartalmazó szerződést: eszerint nem mehetett férjhez, nem hízhatott meg, nem vágathatta le derékig érő haját. A hírnév nem védte meg a meggondolatlan cselekedetektől, esztelen, tapasztalatlan volt. 16 évesen beszállt egy idegen férfi autójába, aki megerőszakolta. A szörnyű pillanatok nem maradtak következmény nélkül: állapotos lett, gyermeke született, de a szerződés és a karrier miatt mindenkinek azt kellett állítania, hogy Patrick a testvére. Fiának is csak 19 évvel később mondta el az igazat.

Filmes karrierje – immár Claudia Cardinale néven – statisztaszerepekkel kezdődött. A hatvanas évek elején már világszerte ismert sztár lett, s a rendezők tekintették megtiszteltetésnek, ha szerződtethették. Nagy tisztelője volt Fellininek, aki a Nyolc és fél című filmjében foglalkoztatta, s akivel remekül megértették egymást. Fellini Claudia hangját is elfogadta, amire sem azelőtt, sem utána nem volt példa: furcsán érdes hangját ugyanis minden filmjében szinkronizálták. Szülei révén anyanyelve a francia és az olasz, de tud spanyolul, angolul, egy kicsit még arabul is. Természetes, hogy számos francia filmben szerepelt, talán a legismertebb a Cartouche. Még szovjet filmet is forgatott 1970-ben, legtöbben mégis Sergio Leone klasszikus westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban látták, amelyben egy volt prostituáltat alakított.

1966-ban az olasz Franco Cristaldi producerrel kötött érdekházasságot Atlantában, ám ezt Olaszországban sosem ismerték el. Öt évvel később szinte belehabarodott az ugyancsak olasz színész-rendezőbe, Pasquale Squittieribe, s kilenc év után elhagyta férjét, akit tulajdonképpen sosem szeretett. Azóta is Squittieri az élettársa, igaz, a rendező Rómában él, de gyakran találkoznak és – mint bevallotta – naponta négyszer telefonálnak egymással.

Mindig fontos volt számára, hogy titokzatosnak tartsák, ezért sohasem fedte fel a vásznon sem a belső énjét, sem a testét. Alig volt 40 éves, amikor fia nagymamává tette. Nemsokára kiderült, ő is terhes – így vált szinte egyszerre újból anyává és nagymamává.

Cardinale ma is mutatós, elegáns, járásában még felfedezhetők azok az izgalmas mozdulatok, amelyeket a Volt egyszer egy vadnyugatban vett észre talán először a néző. Soha nem érte el őt az amerikai divatőrület, sohasem vette igénybe plasztikai sebész segítségét, mert úgy tartja: az idő eljár mindenki felett, korunkat el kell fogadni és meg kell élni. Egyetlen rossz szokása van: a cigaretta. Sokat szív, nagy élvezettel.

Közéleti szerepet is vállalt: 2000-ben az UNESCO jószolgálati nagykövete lett, s ő vezette azt a bizottságot is, amely azt akarta elérni, hogy második nőként George Sand hamvai is kerüljenek a párizsi Pantheonba (a Nobel-díjas Marie Curie-Sklodowska mellé).

A színésznő, aki az utóbbi években főleg színházi szerepeket vállalt, visszatér a filmvászonra is. Visszatér Tunéziába, oda, ahol minden kezdődött, hogy Gianni Amielo rendező filmjében eljátssza Albert Camus anyjának szerepét. (mti, ug)