Miért vágták le a fejüket?

London. Egy yorki nemesi ház kertjében 2004-ben 56 csontvázat találtak, közülük 30-at levágott, a lábak közé helyezett fejjel. Régészek és történészek foglalkoztak sokáig az esettel, és megpróbálták megfejteni rejtélyeit. Az hamarosan kiderült, hogy a holttestek az i.sz. III. században kerültek a földbe. Abban az időben Yorkot még Eburacumnak nevezték és a „barbár” kaledónok ellen hadakozó Septimus Severus római császár légióinak főhadiszállása volt. A maradványok alapján meg tudták állapítani, hogy az akkori időkhöz képest magas teremtű, 174 cm-t meghaladó magasságú emberek voltak, erős fizikumúak, 20 és 45 év közöttiek. Fogzománcuk pedig elárulta, hogy a birodalom legkülönbözőbb részeiből jöttek. Légiósok lehettek? De miért vágták le a fejüket?

A rómaiak hitték, hogy a fej leválasztása olyan mágikus erővel szabadít fel, hogy megkönnyítik a halott átjutását a másvilágra, ugyanakkor nem térhet fej nélkül vissza, hogy az élőket zaklassa. Ezt a feltételezést azonban elvetették, miután a fejnek a törzstől való elválasztása nem rituális módon, egyetlen éles pengével történt, hanem brutális csapásokkal, amelyek a nyakcsontokat is összetörték.

A történészek a múlt eseményeiben keresték a megoldást. És úgy tűnik, most meg is találták. Septimus Severus Eburacumba elvitte két fiát, Caracallát és Getát is. A két fiúról Dion Cassius ókori történetíró negatív képet festett: a fiúk tivornyáztak, szórták a birodalom pénzét, és állandóan rivalizáltak. Apjuk halála után ez a római birodalomért folyó háborúvá fajult köztük. Caracalla megölte Getát és nem kímélte annak híveit, így a 30 légióst sem. A fejek levágatásával és a lábak közé elhelyezésével holtukban is meg akarta alázni a testvéréhez húzókat. (mti)