Megbetegedett a klónkirálynő

A szkeptikusok és az állatvédők a hírek kapcsán ismét a klónozás ellen tiltakoznak, Wilmut professzor, Dolly „papája” azonban átfogó vizsgálatsorozatot sürget.

A „papa“ szerint lehetetlen eldönteni, hogy a klónozási eljárás áll-e a betegség háttérében. Az 1997-es év nagy áttörés volt az állati klónozás területén: ekkor született meg – 277. próbálkozás eredményeképpen – a skóciai Roslin Intézetben az első testi sejtből klónozott emlősállat, a híres Dolly bárány. Azóta több száz hasonló klónt hoztak létre világszerte: birkákat, szarvasmarhákat, egereket, sertéseket és kecskéket.

A klónozási technika jelenlegi alacsony hatékonysága mellett (fajtól függően 2-10%) a fő probléma az, hogy nincs tisztázva: genetikai szempontból mennyire teljes értékűek és egészségesek a megszületett egyedek.

Az állati klónozás jelenleg még számos technológiai és biológiai jellegű problémával küzd. Ezek közül a legfontosabbak az embriók létrehozásának kis hatékonysága, a béranyába való beültetést követően pedig a korai vetélések gyakorisága, a vemhesség és a szülés során fellépő különféle problémák, illetve az utód születési és fejlődési rendellenességei. A számok fajonként jelentős eltéréseket mutatnak. Ha az állati klónozás két legfontosabb alanya, a birkák és a szarvasmarhák esetét vizsgáljuk, akkor a felnőtt sejtekből készített embriók és az egészséges klónok arányát figyelembe véve átlagosan 2, illetve 10%-os hatékonyságról beszélhetünk. A fejlődési rendellenességek jelentős része nem is magához a magzathoz, hanem a méhlepényhez kapcsolódhat.

Kissé félrevezető az „egészséges klónok” kifejezés is, mivel jellemző, hogy a felnőtt sejteből klónozott állatok körülbelül 40%-ban immunrendszeri problémákkal és súlyfelesleggel jönnek a világra (szarvasmarhák esetében például a felnőtt testi sejtekből klónozott állatok átlagos születési súlya 53 kg, szemben a kontrollként használt, mesterséges megtermékenyítési eljárással készített állatoknál, ahol ez átlagosan 44,5 kg).

Ian Wilmut professzor számolt be a BBC-nek, hogy a híres klón ízületi gyulladásban szenved. Nem zárta ki, hogy a betegség a klónozás következménye, bár mint elmondta, „erre a kérdésre soha nem fogjuk megtudni a választ”. Egyelőre ugyanis nincs olyan módszer, amelynek segítségével meg lehetne állapítani, hogy normális tenyésztés esetén is megjelent volna-e a kór. Az ízületi gyulladás ilyen korú birkákban nem áll példa nélkül, bár viszonylag ritka.

Wilmut átfogó vizsgálatsorozatot sürget a klónozott állatok egészségi állapotának minél szélesebb körű felmérésére. A kutató hangsúlyozta, hogy egy nagyon fiatal és nagyon ígéretes technikáról van szó, amelyben óriási gyógyászati lehetőségek rejlenek.

A klónozásnak jelenleg nagyobb jelentősége van az úgynevezett transzgénikus (vagyis egy másik fajból átültetett génnel vagy génekkel rendelkező) állatok létrehozása, mint genetikailag azonos állatok (például egy jó tejhozamú szarvasmarha) előállítása szempontjából. A transzgénikus állatok hagyományos előállítási módja – az idegen gének kifejlett szervezetbe való bejuttatása – ugyanis csak körülbelül 10%-ban hatékony, míg a bejuttatni kívánt gént már eleve tartalmazó testi sejt klónozásával a módszer 100%-os hatékonyságú.

Az állatok klónozásának egyik legfőbb célja jelenleg az, hogy minél hatékonyabban, minél kevesebb embrió felhasználásával állítsanak elő olyan állatokat, amelyek tejükben nagy mennyiségben termelnek emberi gyógyhatású fehérjéket és humán ellenanyagokat.

Nyilvánvaló, bár az állati klónozás rohamléptekkel fejlődik, jelenleg még olyan komolyak a biológiai és technikai jellegű problémák, hogy normális ember egyelőre nem foglalkozhat az emberi klónozásnak még a gondolatával sem.