Az izgalmas sejtterápia

Az embrionális őssejtek (olyan sejtek, amelyek életük végéig megőrzik osztódási képességüket, s még bármilyen, vagy legalábbis számos sejttípus kialakulhat belőlük) sejtkultúrákban történő tenyésztése és vizsgálata számos okból alapvető fontosságú a biológia- és orvostudomány számára. A következőkben ezek áttekintése következik.

1. Az embrionális fejlődés vizsgálata

Az embrionális fejlődés legkorábbi szakaszának méhen belüli tanulmányozása ma még megoldhatatlan feladat. Az embrionális őssejtek laboratóriumi vizsgálatával érthetjük meg, milyen folyamatok játszódnak le e fontos fázisban. A legfontosabb cél azoknak a szabályozó mechanizmusoknak a feltárása, amelyek a sejtek differenciálódásához vezetnek. Hogyan dől el, hogy egy őssejt milyen irányban fejlődik tovább, s a szervezet mely sejttípusa alakul ki belőle? Ma már tudjuk, hogy e folyamatok középpontjában gének sokaságának szabályozott ki- és bekapcsolódása áll, de keveset tudunk magukról a génekről, illetve az őket aktiváló és inaktiváló tényezőkről. Több igen súlyos betegség, például a rák vagy a fejlődési rendellenességek hátterében a nem megfelelően működő sejtosztódási és sejtdifferenciálódási folyamatok állnak. A normális sejtfolyamatok alaposabb feltárásával reményünk lehet arra, hogy a jövőben korrigálni tudjuk az ilyen jellegű hibákat.

2. Gyógyszerek hatásmechanizmusának tesztelése

Az embrionális őssejtek felhasználása alapvető változást hozhat a gyógyszerek emberi sejteken történő kipróbálásában, mivel drámai módon kibővülhet a laboratóriumban tenyésztett emberi sejtvonalakon alkalmazott tesztek minőségének és mennyiségének köre. Jelenleg a sejtek hiánya e tekintetben még komoly problémát okoz. Az őssejtekből tetszőleges mennyiségben kitenyésztett emberi sejtekkel azoban elérhető lenne, hogy az állatkísérletek, majd a klinikai próbák csak azután kezdődjenek meg, ha az adott gyógyhatású anyag már sikeresnek bizonyult a laboratóriumi sejtvonalakon. Magukon az őssejteken pedig azt tesztelhetjük, hogy egyes kémiai anyagok milyen elváltozásokat okoznak, így csökkenthető lenne a születési rendellenességek száma.

3. Sejtterápia (sejttranszplantáció)

Az embrionális őssejtekkel folytatott kísérletek legizgalmasabb, a jövő orvostudománya számára legtöbbet ígérő felhasználási lehetősége a sejtterápia vagy sejttranszplantáció. Az első ponttal ellentétben ez – legalábbis részben – a felnőtt (multipotens) őssejtekre is igaz.

A sejtterápia lényege, hogy a beteg szervezet hibásan működő, részben elpusztult, esetleg teljesen hiányzó sejtjeit kívülről, egészséges sejtek bejuttatásával pótolják. Rengeteg betegség hátterében bizonyos sejttípusok hibás működése vagy kóros megfogyatkozása áll. A jelenlegi transzplantációs eljárások során egész szerveket vagy szöveteket ültetnek át, a rendelkezésre álló donorok (szervadók) száma azonban jóval a kívánt mennyiség alatt marad. Az őssejtek szaporításával és fejlődésük irányának meghatározásával elvileg bármilyen sejttípus bármekkora mennyiségben létrehozható. Az így kialakítható, állandóan megújuló szövetbankokkal számos betegség számtalan áldozatán lehetne segíteni. Csak néhány példa: Parkinson- és Alzheimer-kór, idegrendszeri sérülések, agyvérzés, égési sérülések, szívbetegségek, cukorbetegség, csontritkulás, reumás betegségek. Szinte alig van olyan terület, ahol a sejtterápia ne lenne alkalmazható. A legkézenfekvőbb és valószínűleg elsőként elérhető alkalmazások olyan betegségeket gyógyíthatnak, amelyeknél egy bizonyos sejttípus már jól ismert hibájáról (vagy hiányáról) van szó – például a Parkinson-kórt vagy az I. típusú cukorbetegséget a dopamin-, illetve az inzulintermelő sejtek pótlásával.