Marilyn: az utolsó szeánszok

Nem az a felületes „szőke nő“ volt, akinek látszani akartČTK/APA könyv egy másik enigmát boncolgat: egy nőét, aki felnőtt életének felét pszichológusoknál töltötte, aki utolsó éveiben mély, romantikus, sohasem szexuális viszonyba került Ralph Greensonnal, aki A pszichoanalitika elmélete és gyakorlata című munkájában össze?gyűjtötte annak összes szigorú szabályát. E szabályokat azonban éppen Monroe-val szegte meg. Schneider két olyan ember történetét akarta elmesélni, aki különböző világból jött, véletlenül találkozott és annyira vonzódott egymáshoz, hogy elválaszthatatlan lett – írta a Corriere della Sera című olasz lap.

Az 1940–60-as éves között Freud nagy hatással volt a hollywoodi színészekre, forgatókönyvírókra, rendezőkre, mint ahogyan ma sokan közülük a szcientológia vagy a New Age szektáihoz csatakoznak. Joseph L. Mankiewicz filmjei például tele voltak freudista utalásokkal, de Alfred Hitchcock sem volt mentes tőlük. Marilynt elbűvölték a szavak. Húszévesen Freudot, Rilkét, Kafkát olvasott, és egyáltalán nem az a felületes „szőke nő” volt, akinek látszani akart. És Greenson a szavak embere volt. Őt viszont vonzotta a képi világ, amelyet a színésznő képviselt. A kedvéért megszegte szakmája szabályait. Megengedte neki, hogy az éjszaka kellős közepén telefonáljon, szeánszaik hosszú órákig elhúzódtak, Marilyn sok időt töltött családjával, Greenson gyermekeivel. A pszichológus tudatosan akarta őt a családjához kötni. Végül azonban a felesége féltékenysége miatt is, ez olyan terhes lett számára, hogy Európába menekült előle.

Monroe ekkor mélyre került, újra felvette a kapcsolatot Frank Sinatrávál és maffiózó barátaival, ivott, drogozott. Schneider szerint a Monroe és Greenson közötti kapcsolatnak csak a halál vethetett véget.

A pszichiáter, akinek olyan további híres páciensei voltak, mint maga Sinatra, Tony Curtis, Montgomery Clift, Marlon Brando és Vivien Leigh, 1979-ben hunyt el. A könyv életrajz abból a szempontból, hogy megtörtént eseményeket ír le. Az író kutatásokat végzett, naplókat, kéziratokat olvasott el, tiszteletben tartotta a tényeket. Az életrajzot azonban regényesítette olyan elemekkel, amelyek „lehetővé tették a valóság megértését”.