Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.
ĺZLIK – NEM ĺZLIK
Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója:
Kedvencem Édes Árpád mindennapi kenyere*. Főleg Rama margarinnal megkenve, persze, vajjal, kis kolbászkarikákkal, zöldpaprikával még ízletesebb. De a zsírosat is szeretem hagymával. Fő a hagyma! Nem beszélve a csicsói halászléről meg a rétei hamisítatlan gulyásról. Egyébként mindenevő vagyok, tehát mindenszerető. Nem vetem meg a jó, minőségi borokat sem, de ezek igazi szakértője Öllős László barátom.Akárhogy gondolkodom is, nem jut eszembe semmi, amit kimondottan ne szeretnék – az étkeket illetően. No most, ha nem mondok semmit, értelmét veszíti a rovat, ugye. Talán – hogy megmentsem a szerkesztő elképzelését – a feleségem főztjét említhetném, mivelhogy nem főz. (gy)* Végh László szíves közreműködésével, interneten kerül kéthetente az Új Szó szerkesztőségébe a Családi Kör Mindennapi kenyerünk rovatába Édes Árpád somorjai református lelkész írása. (A szerk. megj.)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.