ĺZLIK — NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Mészáros Lajos alkotmánybíró:

Amire a legszívesebben emlékszem, az a fürj volt. Olyan ropogósra átsült finom falatot még soha nem ettem. Budapesten voltam egy konferencián másfél évvel ezelőtt, s utána hatalmas fogadást adtak, nagyon kitettek magukért a magyarok. Az osztrák alkotmánybíróság elnökével és feleségével ültem egy asztalnál, az ő tányérjukon láttam, s kérdeztem meg, hogy az micsoda. Egybesült fürj volt, egész fürj, a csőrében valami dísz. Ők mondták, hogy okvetlenül kóstoljam meg, mert ennek nincs párja. Ha Magyarországra utaznak, s ha tehetik, mindig fürjet esznek. Egyáltalán nem csodálkozom rajta, mert tényleg fenséges az ízhatása, de én azért csak maradok a hagyományos mátyus-földi ízeknél. Ha rajongani kell valamiért, hát én a savanyú levesekért és a lepényekért rajonganék továbbra is.

A legrosszabb íz, amire életemben emlékszem, Izraelhez kötődik. Szerettem volna hozni a gyerekeknek valami jellegzetesen ottanit, s vettem nekik izraeli cukorkát. Amolyan krumplicukorszerű vastag valami nagy zacskóban. Az ottaniak mondták ugyan, hogy ne tegyem, mert meg fogom bánni, de nem hallgattam rájuk, mert amit helyette kínáltak, azt bárhol a világon megvehettem volna. És az az igazság, hogy mikor hazajöttem vele, megkóstoltuk valamennyien, de esküszöm, hogy még mindig megvan valahol, pedig 1994-ben jártam ott. Az íze leírhatatlan, édes semmiképpen, de savanyú sem, inkább valami a fanyar és a kesernyés közt... Úgy összehúzza az ember száját, hogy talán azért is nem tud beszélni róla. Az viszont tény, hogy egyhamar nem feledi. (lögyö)