Lyukat fúrt egy sziklába a Spirit

Mindkét amerikai űrszonda jól halad a kutatásokkal: a Spirit elvégezte az első kőzetfúrásokat, az Opportunity pedig megközelített egy szikladarabot. Hamarosan talán kiderülhet, hogy milyen szerepe volt a víznek a marsi kőzetek kialakulásában.

Az amerikai űrkutatási hivatal szakértői szombaton elmondták: a Spirit robotkarján elhelyezett fúró 2,7 milliméter mély, kör alakú lyukat vágott a sziklába. A szikladarab meglehetősen ellenállónak bizonyult, a művelet ugyanis három órán át tartott, de a végeredmény a vártál jobb lett, mondta Stephen Gorevan, aki a két űrszonda fúróeszközeinek irányításáét felel.

Bár Gorevan és kutatócsoportja elégedett lehet a most elért eredményekkel, máris újabb lyukak fúrását tervezik. A tudósok remélik, hogy a kutatófúrások fellebbenthetik a fátylat a Mars geológiai történetének eddig ismeretlen részleteiről.

A talaj olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket korábban nem láttunk a Marson – mondta Steve Squyres, a kutatócsoport egyik vezetője. A kinyújtott műszerkarra szerelt mikroszkópos kamera felvételein teljesen lekerekített szemcsék is láthatók. A szemcsék változatos alakja és színe egyébként arra enged következtetni, hogy több forrásból származnak, és valamilyen külső erő (esetleg az egykori folyékony víz vagy a szél) szállította őket mostani helyükre. A kerek szemcsék, illetve általában a lekerekítettség inkább utalhatnak vízre, ugyanakkor a szemcsékben lévő pórusok felvetik a meteoritbecsapódással vagy vulkáni működéssel való keletkezés lehetőségét is.

A marsjáró ikertestvére, az Opportunity több mint tízezer kilométerrel távolabb végez kutatásokat. A robotjármű nemrégiben megpróbálta megközelíteni a kutatók által kiszemelt sziklát, amelyet Snout névre kereszteltek, de egy kisebb emelkedő megmászása közben megcsúszott a puha talajon, ezért inkább leállítoták. Az Opportunitynek már csak harminc-negyven centimétert kell megtennie, hogy elkezdhessen dolgozni. Az Opportunity elkészítette a leszállóhely ásványeloszlásának térképét is, ami eddig egyedülálló az űrkutatás történetében. A hematit koncentrációja igen eltérő a kráter egyes területein, de érdekes, hogy nagyobb mennyiségben éppen a sokat említett kőzetkibukkanás környékén fordul elő. (mti, i-x, o-o)