Közvetlensége, életereje, bája mindenkit meghódított

Hosszabb életet élt Nagy-Britannia bármely uralkodójánál. Élete három évszázadra terjedt ki: Viktória királynő uralkodása idején, a XIX. század utolsó évében született, élete összefonódott a XX. század egész történelmével, s a XXI. század küszöbén ünnepelte 100. születésnapját az elhunyt Erzsébet királynő.

Mi volt hosszú életének titka? „Szeretem az életet... Mások vidámsága mozgat. Egész egyszerűen, az emberek tartanak fenn” – válaszolta meg maga egykoron a kérdést. Egyszerű közvetlensége, életereje, bája mindenkit meghódított, egyaránt szót értett gyermekkel, időssel, elesettel, közméltósággal.

Haláláig háromszáz brit intézménynek, jótékonysági szervezetnek volt a patrónusa, nem véletlen azonban, hogy idős korára leginkább a háborús veteránok „őrangyalának” tartották. A hadsereg iránti tiszteletet korán megtanulta, fiatal lányként élte át az első világháború, királynéként a második világháború borzalmait.

Az első világháború idején apja birtokán, a Glamis kastélyban berendezett kórházban ápolónőként segítette a betegek ellátását. A második világháborúban férje, VI. György uralkodó oldalán Londonban vészelte át a brit főváros német bombázását, és rendszeresen felkereste a lebombázott városrészek lakóit. „A gyerekek nem mennek nélkülem. Én nem megyek a király nélkül. És a király soha nem megy el” – közölte, amikor a kormány a királyi család kitelepítése mellett döntött. A köznéppel együtt alkalmazkodtak a jegyrendszerhez, légoltalmi pincékbe kényszerültek, megjelentek a főváros lebombázott utcáin. A Buckingham-palotát ért bombatalálat után a királyné azt mondta: „Most legalább az East End szemébe nézhetek”. A királyság intézménye népszerűbb volt, mint valaha.

Páratlan kötelességérzete mély vallásosságából eredt. Isten küldetésének tartotta, hogy közemberként a királyi család szolgálatába szegődhetett, amikor többszörös lánykérés után 1923-ban feleségül ment az őt kitartóan ostromló Albert yorki herceghez, V. György uralkodó másodszülött fiához. „Kötelességem volt feleségül menni Bertie-hez, csak utána szerettem bele” – mondta jóval később egyik bizalmasának.

A Windsor-ház első hercegnője volt, aki kivette a részét gyermekei, Erzsébet és Margit hercegnők mindennapos gondozásából, neveléséből. Népes skót családja életéből tudta, mennyire fontos az anyai gondoskodás a gyerek életében.

Nem készült királynénak, 1936-ban a trónválság idején azonban alázattal vállalta férje oldalán a trónra lépést, amikor a néhai V. György utódja VIII. Edward lemondott. Nem volt képes megbocsátani Edwardnak, hogy a monarchia érdekeit feláldozta, hogy feleségül vehesse szerelmét. Sógornője, Wallis Simpson iránti mély ellenérzése hitéből fakadt, nem tudta elfogadni, hogy egy kétszeresen elvált asszony foglalja el az általa szentnek tartott angol trónt. Történészek szerint ezért pártolta VIII. Edward lemondását, és bár tartott attól, hogy a nyilvánosságot kerülő, beszédhibás férjét megviselik az államügyek, hitte, hogy trónra lépésével erkölcsileg megtisztul a monarchia. A történészek szerint neki köszönhető, hogy a visszahúzódó, dadogó VI. György Anglia egyik legmegbecsültebb uralkodójává vált. Bár a politikába soha nem avatkozott közvetlenül, szakítva a korábbi udvari merevséggel, üdítő változtatásokat vezetett be. Kitalálta például a kötetlen sétát, amely közben úgy elegyedett szóba az emberekkel, mintha mindig is ismerte volna őket. Az udvar sznob hangulatát saját könnyed, fiatal barátainak jelenlétével oldotta.

Élete alkonyára vonakodva bár, de elfogadta a válás törvényességét, erkölcsileg azonban soha nem értett egyet vele. Ezt tükrözte a Windsor-házat az elmúlt évtizedben sújtó magánéleti válságok idején tanúsított magatartása is. Bár tudatában volt Károly walesi herceg és Camilla Parker-Bowles viszonyának, sőt a trónörökös Diana hercegnővel való házassága idején állítólag saját birtokát adta titkos találkahelyül a szerelmeseknek, a legkedvesebb unokája kínos válása, majd Diana hercegnő tragikus halála után ő maga volt az, aki a legádázabbul ellenezte Károly herceg esetleges újranősülését. Gyermekszeretete ugyan közismert, de talán életének e fájdalmas tévedése vezetett oda, hogy szilárd támaszként állt dédunokái, különösen Vilmos és Harry hercegek mögött.

VI. György korai halálakor az önként vállalt évekig tartó gyászidőszak után a háttérből támogatta leánya, II. Erzsébet uralkodását. Leginkább a volt brit gyarmatbirodalomból formálódó Nemzetközösség ügyét pártfogolta. Történészek szerint páratlan hatással volt a modern brit monarchiára, ő volt II. Erzsébet uralkodó nem hivatalos, de legnagyobb tapasztalattal bíró tanácsadója. Köztudott volt, hogy a brit uralkodó bárhol is legyen, minden napját azzal kezdte, hogy telefonon vagy személyesen beszélt édesanyjával. Bármennyire is magánjellegű volt beszélgetésük, az anyakirálynő bölcsessége, élettapasztalata átsugárzott azokon. (mti)