Középkori csúcstechnika

A középkorban csak a németországi Hessen fazekasai voltak képesek a különleges edények gyártására. A mai Grossalmerode településről származott az a csúcstechnológia-termék, amely a középkori alkimistákat segítette. A tégelyek előállításának titkát a gyártók természetesen féltve őrizték, ezért aztán feledésbe is merült, akárcsak annak idején a damaszkuszi acél gyártásának receptje.

A cardiffi és a londoni egyetem archeológiai kutatócsoportjának vezetője úgy nyilatkozott: „Ismét feltaláltuk a kereket!” A tudósok azt vizsgálták, hogy 500 évvel korábban mi tette olyan különlegessé a hesseni fazekasok munkáját, és arra jöttek rá, hogy a hesseniek a mai napig alkalmazott technikákat használtak: minden összetevőt bekevertek, megformázták, és az akkori viszonyok között rendkívülinek számító 1100-1200 Celsius-fokon kiégették az edényeket. Ettől a cserépben egy mullit nevű alumíniumszilikát képződött, amely rendkívül szilárddá tette az edényeket.

A mesterek szigorúan tartották magukat a régi recepthez, de fogalmuk sem volt arról, hogy a mullit egyáltalán létezik, és hogyan hat; a tudósok szerint rengeteget lehet tanulni az antik és a középkori kézművesektől. Ők ugyanis kísérleteztek az anyagokkal, és intuitív módon jutottak el a megoldáshoz, míg a mai ember a dolgokat különböző képletekkel igyekszik megmagyarázni. A középkori cserepek exportslágernek számítottak, így eljutottak Skandináviába, Angliába, Portugáliába, Spanyolországba, de találtak hesseni cserepet Jamestownban, a mai Egyesült Államok területén is.