Kogyófúra Murci-módszer

Amikor kedves ismerősömtől kölcsön kaptam a vékonyka könyvecskét, naivan azt hittem, csak inni kell a forrásban lévő bort, és fogyni lehet. Mert ugyebár jól tudjuk, borász testvéreim, hogy hét liter murcival teljes egészében lecserélhető vérkészletünk, s mindez újjászületést eredményez. Van ebben a hetes számban valami misztikus, és most nem a gonoszokra, de nem is a törpékre és a hétfejű sárkányra gondolok. Inkább a pozitív dolgokra: mondjuk, a hét mesterlövészre, bár a nemjóját neki, falumban mostanában nemcsak lövöldöznek a legények, hanem robbangatnak is, aminek csak egyetlen pozitívuma volt, ha már pozitív lelki beállítottságomnak köszönhetően erről ejtek szót: Ödi borász barátomnak a nagy robajtól és a falun végigsöprő légnyomástól hamarább kezdett erjedni s forrni a bora.

Mivel minden újdonságban találok valami megfontolandót, rögvest belevetettem magam az olvasnivalóba. Még hogy Murci-módszer! Ez több, mint találó. Tényleg azt hittem, hogy ez az a jól bevált hét liter. Ugye, az sem újság, hogy hétévenként cserélődik ki az ember szervezete, s ilyenkor vagy jobbra, vagy balra (akarom mondani, rosszabbra) fordul állapota. De a hordókban pezsgő murcival csak a jobb sorsról beszélhetünk. Egy fiatalember, akit Murányi Marcellnek hívnak, megírta azt, hogy hogyan tudott fogyókúra és csodaszerek nélkül huszonkét kilót lefogyni. Azzal kezdi a minden fölös hájától megszabadult fiatalember, hogy „mindent ehetsz, és felesleges kilóid eltűnnek”. S mindamellett, hogy szórakoztató olvasmány a könyve, rengeteg hasznos gyakorlati tudnivalóval és útmutatóval szolgál. Nem lövöm le a poént. Azt hiszem, ennek a szerző sem örülne, hogy csak így egyszerűen kitálalnám, felszolgálnám módszerének titkát. De ínycsiklandozásképp azért egy-két fejezetcímet be-belopok jegyzetembe: mérlegtelenítés, magvas gondolatok, tejhatalom, tojáskéj, zsírfelirat.

Igen, sok mindenről árulkodhatnak ezek a szavak, de ahhoz, hogy eljussunk a gyakorlati részhez, át kell rágni magunkat ezeken a fejezeteken. Igaz, nem fontos, de akkor az olvasmányélménytől fosztjuk meg magunkat.

Na, én is eltökéltem: kipróbálom a Murci-módszert. Kiszámoltam, kilenc hétig fog tartani. Ez testre szabott. Ki lehet számolni a könyv tartalmából. És tényleg nem kell fogyózni, sőt, enni kell! Reggeli, ebéd és vacsora nélkül nem lehet megszabadulni a leadandó kilóktól.

Kedves olvasóm, kilenc hét múlva beszámolok a kogyófúra eredményéről (sic: nem elírás, sem sajtóhiba: kogyófúra). Persze csak akkor, ha túlélem. Mondom, mindenről beszámolok. Egyelőre bírom. Csak érjem meg a reggelt! Mert azon sok múlik ám! De a vacsora időpontja is lényeges. Erről többet nem nyilatkozom. Hagyom magam meglepni. Mérlegtelenítem magam jó két hónapig, magvas gondolatokkal próbálom napközben ellátni magam, s remélhetőleg egy-két évtizedre még el tudom odázni sírkövem zsírfeliratának berovását is.

Azért egy dolog bánt: a Murci-módszerrel a pincémben lévő murcimat is el kell hanyagolnom, ha be akarom tartani a szabályokat. Persze, minden az időbeosztáson múlik. De azért Marci, ne kívánd tőlem, hogy a reggeli kakaóm helyett asztalra kerüljön a murci!

Igaz, hol lesz akkorra már murci? S ha nem reggel, akkor mikor, Marci? Ehhez még visszatérünk kilenc hét múlva. Ha túlélem a kogyófúrád!

[(Erő)Forrás: Murányi Marcell: Mindenevő fogyózás avagy a Murci-módszer, Medicina, Budapest, 2001]