Egy hete nem alszunk már. Füleket varrunk, neveket hímezünk trikóra, tornazsákra, a szomszédék apukája könnyebb égési sérüléseket szenvedett, amikor felajánlkozott, lyukat váj a gyerek fésűjére, hogy az oviban akasztóra kerülhessen.
Kis kék hernyóból, óvodás pillangó?
A bűvös küszöbnél Virág mégis megtorpant. Hangos zokogással apja lábára kulcsolta kezét, és azt hajtogatta, ő mégsem akar még óvodás lenni. A vigasztalására induló merészebb újoncok és tapasztalt nagycsoportosok erre elbizonytalanodtak. Néhányan követték példáját, és hüppögni, majd egyre hangosabban sírni kezdtek. Az óvónők türelmesen igyekeztek másra terelni a zokogó kis csapat figyelmét, s azt ajánlották, távozzunk. A még tanácstalanul az öltözőben tébláboló szülők a sírás hallatára úgy döntöttek, várnak egy kicsit. Pisiltetnek, fésülködnek, csak csituljon már a benti dühöngés. Mindig cserfes, copfos leánykám ugyanis ekkorra már átment vad ellenállóba! Az óvó néni csinos ünnepi ruháját sem kímélve rúgkapált, prüszkölt, ez volt az utolsó kép, amire emlékeztünk. A délelőtti kimenő idején férjem a kerítés egyik oldalán, fiam a másikon leste a gyereket, aki a reggeli megpróbáltatásokat feledve hancúrozott új társaival. Az óvoda kapujánál rejtőzve, a közelben lakó nagynéni simogatta tekintetével pici lányunk hátát, korábban gyakran vállalta vigyázását. Nagy csapatban indultunk haza, a kék hernyó is velünk tartott, bár ekkor már kissé fáradtnak tűnt az aznapi élmények súlyától.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.