Kétszáz éve halt meg a modern villamosság atyja

Való igaz, az ebben a korban működő francia enciklopédisták tevékenysége vezetett ahhoz a forradalomhoz, amely elvezette az európai társadalmakat modern világunkba.

Eközben a tudományok terén is történt egynéhány dolog. A villamossági kísérletek olyan szenzációszámba mentek, hogy a legszélesebb közönség érdeklődésének homlokterébe kerültek. Nem számított komolynak az a szalon, ahol az irodalmi felolvasások, élénk viták mellett nem volt jelen egy elektrikus, aki leydeni palackokból kipattanó szikrákkal, különféle villamos kisülésekkel szórakoztatta a közönséget. Sztatikus elektromosságot juttatott a hölgyek fejére, amelytől a szó szoros értelmében égnek állt a hajuk. Mindenki meg volt róla győződve, hogy ez a jövő tudománya.

Azt már nem volt alkalmuk megtapasztalni, hogy mennyire igazuk volt. A villamosság másfél száz év múltán valóban a modern társadalom alapja lett. Olyannyira, hogy jelenlegi civilizációnk teljességgel megbénulna, ha egy csapásra megszűnne az áramszolgáltatás.

A bűvészeken és csepűrágókon kívül komoly tudósok is foglalkoztak a villamossággal. Azok, akik e tudomány alapjait lefektették. Közülük kétségkívül a legjelentősebb Charles Augustin de Coulomb, akiről a hálás utókor a töltésmennyiség mértékegységét elnevezte.

Jómódú családban, Angoulemben született 1736. június 14-én. Párizsban folytatta matematikai és természettudományi tanulmányait, majd a hadseregbe lépett. Tízéves hadmérnöki tevékenysége az oka annak, hogy minden róla készült festményen egyenruhában ábrázolják.

Szolgálatát Martinique szigetén töltötte, ahol az ő tervei alapján építették meg a Bourbon-erődöt. Már ebben az időben is foglalkozott a villamosság kérdéseivel, de ereje nagy részét lefoglalták a műszaki feladatok.

A tudomány nagy szerencséjére 1776-ban levetette az angyalbőrt. Persze nemcsak úgy egyszerűen. Ugyanis arra számított, hogy évtizedes önfeláldozó tevékenységét kitüntetéssel ismerik el. Meg is ígérték neki, csakhogy közben leváltották a minisztert, ennek következtében Coulomb hoppon maradt. Jogos felháborodását azzal fejezte ki, hogy kilépett a hadseregből.

A legjobbkor: mindössze negyvenéves volt, élete teljében, így nagy energiával vethette magát a munkába. Kezdetben mágneses jelenségekkel foglalkozott, meghatározta a hő hatását a mágnes tulajdonságaira. Felismerései nem kis mértékben segítették hozzá a Francia Tudományos Akadémia pályadíjának elnyeréséhez, amelyet 1782-ben írtak ki a legjobb iránytű megszerkesztésére.

Dolgozata annyira elnyerte a „halhatatlanok” tetszését, hogy beválasztották a Francia Tudományos Akadémia tagjainak sorába. Ebben a pályamunkájában ismertette a róla elnevezett torziós mérleget is, amely egy évszázad múltán a híres-nevezetes Eötvös-inga alapjául szolgált.

Közben kiterjedt vizsgálatokat folytatott a csúszó súrlódás terén is, amelynek közvetlen gyakorlati haszna lett, hogy meghatározta, a ferde lejtőn lecsúsztatott hajót mekkora erővel lehet visszatartani. Ehhez megadta a szükséges erő minimumát is.

A nyolcvanas évek folyamán kiterjesztette kutatásait a villamos töltésekre. A részecskék közötti erőhatás megállapítására torziós mérlegét használta. Kutatásainak eredményeként meghatározta, hogy két elektromos töltés közötti erőhatás egyenesen arányos a töltések nagyságával, fordítottan arányos a közöttük levő távolság négyzetével. Ezt ma Coulomb-törvényként tartjuk számon, és illik ismerni minden gimnazistának.

Az elsők között vetette fel a villamosság kétfolyadék-elméletét, mai szóhasználattal, hogy kétfajta, vagyis pozitív és negatív elektromos töltés létezik. Ez a későbbiek folyamán nagy jelentőséggel bírt a villamossági jelenségek magyarázatában.

Felismerte, hogy az elektromos töltés eloszlása a vezetőkön független azok anyagától, valamint hogy a vezető felületének közelében kimutatható elektrosztatikus tér arányos a vezető felületével. Ezt ma csúcspotenciálként tartja számon az elektrotechnika.

Kiterjedt tudományos tevékenysége mellett maradt ideje eredeti foglalkozásának űzésére is. Pechjére. Ugyanis hadmérnöki szakértőként megbízták a bretagne-i csatornák felülvizsgálatával.

A terveket csapnivalónak találta, ebbéli véleményét írásban is megfogalmazta. Ellenfelei úgy álltak rajta bosszút, hogy koholt vádakkal börtönbe záratták. Mivel bizonyítani tudta igazát, kiengedték, erre ő azonnal lemondott minden megbízatásáról. Lemondását azonban nem fogadták el, az ekkor már nemzetközi hírű tudóst újra kirendelték a csatornatervek felülvizsgálatára.

A francia forradalom kitörésekor végleg visszavonult, Blois melletti birtokán kizárólag tudományos kérdéseknek szentelte életét. Itt írta meg utolsó nagy jelentőségű munkáját, amelyben a kétfolyadék-elméletet kiterjesztette a mágneses jelenségekre, egyben megfogalmazta a mágneses Coulomb-törvényt. Sikerekben gazdag élete 1806. augusztus 23-án zárult le. Párizsban hunyt el.

Tevékenységét André Maria Ampére, Michael Faraday, Gustav Kirchhof, James Clerk Maxwell, Georg Simon Ohm, Jedlik Ányos és sok tucat jelentős tudós folytatta, kialakítva a villamosság modern tudományát, jelenlegi társadalmunk műszaki alapját.

Az utókor Coulomb tevékenységét azzal is elismerte, hogy az 1960-tól érvényben levő nemzetközi SI (Systéme Internacional) mértékrendszerben a villamos töltés mennyiségét róla nevezte el.

Egy coulomb az a töltés, amely a villamos vezetőn egy másodperc alatt halad át egy ampére áramerősség mellett. Jele C, a tudós nevének kezdőbetűje.