Késik a Savoyák hazatelepülése

A Savoyai-ház királyi ágának férfi tagjai 56 év után ekkor tehették először a lábukat olasz földre, mert a parlament csak tavaly nyáron törölte ki Itália alkotmányából a rájuk kiszabott örökös száműzetést. Büntetésüket a Mussolini-rezsimmel való együttműködésük miatt kapták.

A Savoyák – akik az alig ötórás vizit alatt még őseik sírját sem keresték fel a római Pantheonban – a Svájcból való átbútorozást valamiért azóta is halogatják. Pedig most már tényleg szabad az út, ők pedig állandóan arról nyilatkoznak, hogy meglátogatnák már végre „szicíliai barátaikat”, meg hogy Torinóban vagy talán Rómában akarnak letelepedni. Éppen ezért némi feltűnést keltett, hogy az egykori uralkodói ház tagjai a minap bejelentették: március 15-én ismét Olaszországba jönnek. Felkeresik Nápolyt, ahonnan 1946-ban a száműzetésbe hajóztak, visszatérnek a már egyszer meglátogatott Örök Városba, majd az olasz egyesítés előtti egykori királyságuk, Piemont fővárosát, Torinót keresik fel. Ám ez a turné is csak három napig tart majd, és az extrónörökös és fia, Emánuel Filiberto visszatér egykori száműzetésük önként választott helyszínére, Genfbe.

Ha a hazatérés több mint fél évszázadon át olyan fontos volt számukra, hogy az olasz államot a strasbourgi emberi jogi bíróságon is beperelték: akkor mi ez a nagy ráérősség? A hivatalos indoklás szerint a halogatásnak egyszerű egészségügyi magyarázata van: a 65 éves Viktor Emánuelt ugyanis gerincbántalmak gyötrik. Ha valaki azt hiszi, hogy a csigolyák sajgása a deres halántékú királyfi életkorából ered, az nagyon téved. Nápoly exhercege ugyanis azokat a sérüléseket nyögi, melyeket egy tavalyi autóbalesetben, egy egyiptomi ralin szenvedett.

Ellenségeik azonban tudni vélik, hogy a Savoyákat rendezetlen ügyeik tartják Svájcban. Nem az az emberölési ügy, amelyben Viktor Emánuelt végül felmentették, miután a hetvenes években lelőtt egy, a családi jachtra felkapaszkodó német férfit. Nem is az, hogy az 1938-as zsidótörvényekért csak tavaly novemberben – majd fél évvel a rájuk vonatkozó amnesztia megszületése után – kértek bocsánatot. A Savoyákat nem a rossz lelkiismeret, hanem a piszkos anyagiak tartják Itálián kívül – legalábbis így tudja Sergio Boschiero, aki a Viktor Emánuellel szembefordult Monarchista Unió itáliai országos elnöke. Boschiero a Gente magazinnak nyilatkozva rámutat: a Savoyák azután sem vonták vissza az olasz állam elleni keresetüket a strasbourgi bíróságon, hogy otthon már megbocsátottak nekik. A család ugyanis nemcsak az elszenvedett erkölcsi, de az anyagi kára miatt is perli Itáliát. Az egyik Savoyai hercegnő például nyíltan visszaköveteli a koronaékszereket. A háromezer gyémántból és hatezer igazgyöngyből álló, 25-30 millió euróra taksált kincset az uralkodóház elűzetése óta a Banca d’Italia őrzi.

De a királyi sarjak egymással is perben állnak. Viktor Emánuel például három nővérével – Mária Piával, Mária Beatricével és Mária Gabriellával – szemben küzd a merligne-i kastély birtoklásáért.

Nem kevés fejtörést okozhat emellett a volt trónörökösnek, hogy mi legyen azzal a két lovagrenddel, amelynek ő a nagymestere: a Savoyai-ház saját kezűleg alapított Polgári Érdem Rendjét és a Szent Móric és Szent Lázár Rendet. A nyíltan royalista restaurációt sürgető szervezetek működtetését ugyanis – legalábbis Itália területén – az olasz törvények hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik. A rendek annak ellenére fennmaradtak, hogy a Savoyák, felesküdve az Olasz Köztársaság alkotmányára, lemondtak a trónigényről.

Nem mondtak le azonban a két lovagrend – különösen az igen előkelő Szent Móric és Szent Lázár – tagdíjairól – állítja Boschiero. A renegát monarchista arra tippel, hogy a rendeket társaságokká alakítják majd át, és a vezetésüket másokra – a büntethetetlenség reményében külföldi állampolgárokra – ruházzák át. De a Savoyákat egyéb üzleti vállalkozásaik is egyértelműen a helvét birtokaikhoz kötik – mondja a monarchisták országos titkára.

Sergio Boschiero egyébként nem önmagát, hanem az extrónörököst tekinti renegátnak. Az általa vezetett Monarchista Unió azért orrolt meg Viktor Emánuelre, mert az szélnek eresztette a királyi szenátorok 1955-ben alapított, és a monarchia eszményéhez igen mereven ragaszkodó tanácsát. A testület azonban „törvénytelennek” nyilvánította saját feloszlatását, s egy másik Savoyához, Amedeo „herceghez” pártolt át. Amedeo di Savoia – aki mind a mai napig Itáliában él – az extrónörökös harmad-unokatestvére. Ő a restauráció nyílt hangoztatása helyett inkább az „olaszok előtti felelősségről” beszél, ám a királypárti gittegylet benne véli felfedezni a csaknem ezeréves dinasztia erényeinek „igazi” letéteményesét.

És hogy milyenek Viktor Emánuel és fia végleges hazatérésnek esélyei? Boschiero szerint minimálisak. „Meg kell elégednünk azzal, hogy csak időnként látjuk majd őket. Hosszabb-rövidebb kirándulásokat tesznek majd, mint a márciusra beharangozott nápolyi út, és semmi többet” – mondta keserűen. Abba, hogy ez tényleg így lesz-e, az exfelségek talán most, második hazaruccanásuk alatt avatják be hőn, de a határon kívülről szeretett népüket.

Róma, 2003. március