Képeslapon: „Szeretett Kedves Godó Anyukám és Apukám!

"Nem tudom elképzelni, mi is lehet már magukkal, hogy én most már harmadszor írok és választ még nem kaptam. De most kötelességemnek tartom, hogy írjak. Az Erzsitől megtudtam, hogy ő már írt arról, amit én írtam, hogy szeretnék valamit kérni maguktól. Most már én is írhatok róla. Igy most már nem lesz meglepetés, ha azzal a kéréssel fordulok magukhoz, amelyre már oly rég készültem. Azt már tudják, hogy mi az Erzsivel újra találkoztunk, és azt hiszem, ez lesz az utolsó, hogy még valaha elszakadhassunk egymástól. Ugyanis annyira megszerettük egymást, hogy talán nem is tudnánk egymás nélkül élni. És ez alkalomból és ez oknál fogva bátorkodom azzal a kéréssel fordulni magukhoz, hogy engedjék át, vagyis hogy adják nekem az aranyos jókedvű és jól nevelt kislányuk, az Erzsike kezét. És fogadjanak el engem saját fiuknak. Azon fogok törekedni, hogy méltó lehessek a maguk családjához, és hogy kiérdemeljem a maguk szeretetét is, nemcsak az Erzsikéét…”