Kelet-Európa alkonya

Olyan kormányunk lesz mellesleg, amilyet megérdemlünk. Bal kezem mellett a közhelyszótár. És tanulok az RTL Klub sportriporter-szakkommentátoraitól is.

A választás jócskán mögöttünk van, vörösbe fordultunk mi is, de kit érdekelnek már a százalékok, mindenki mandátumot számol, mert a koalíciók azokból rakódnak össze.

– Adj egy húszast!

– Nincs, csak egy tizennégyesem.

– Kell egy ötvenes?

– Kell hát!

Vagy nem, mert van olyan, akinek nem kell. Egyik újságíró kollégám azt írta, a szlovákiai választások legpozitívabb hozadéka, hogy azok a pártok nyertek, amelyek jólétet ígértek, s nem azok, amelyek azt akarták megmondani, hogyan éljünk. A KDH vesztett, s most okokat keres és hülyeségeket beszél. Ficót kellett volna jobban támadni a kampányban, meg ilyesmiket beszélnek, de az eszükbe sem jut, hogy nem kellett volna kilépni a kormánykoalícióból, meg lemondani olyan XIX. századi marhaságokról, mint a vatikáni szerződés vagy az abortuszellenesség, és még hosszasan sorolhatnám. Aztán mindezt belecsomagolni elvekbe, amelyek nincsenek. Szóval, elindult a mozgalom a lejtőn, ugyanúgy, mint a HZDS. Ez is jó hír. (Meg az is, hogy Dzurindát ketten is megelőzték az SDKÚ listáján. Röhög a májam, szelel a felfuvalkodott hólyag.) Nálunk is minden a kétpólusú rendszerhez tendál, de ez még egy kicsit odébb van. Addig még néhány Slota-aranyköpést el kell viselnünk (visszasírjuk mi még a kommunistákat a parlamentbe).

Evezzünk fájdalmasabb vizekre: kiestek a csehek. Meg a szerbek meg a horvátok meg a lengyelek, csak az ukránok csusszantak tovább. Néhányan most kaján vigyorral elintézik, döglődik a szláv foci, nos, akkor mi van!? Hát az, hogy csupán ők képviselték Kelet- és Közép-Európát a vébén, mert csak ők voltak képesek úgy-ahogy európaiul focizni, de a világban már beégtek. Vagyis nem a szláv foci haldoklik, hanem a kelet-európai. És ez az igazán rossz hír.