Johannes Kepler kapta meg a kéziratokat

Sajátos fintora a sorsnak, hogy egy katolikus uralkodó udvarának két protestáns tudós jelenléte adott igazi rangot. II. Rudolf császár alighanem a töröktől való félelmében döntött úgy, hogy Bécsből Prágába helyezi át udvarát, s noha az utókor meglehetősen negatívan ítéli meg ténykedését, sőt akadnak történészek, akik egyenesen őrültnek tartják, egy dolgot aligha lehet elvitatni tőle: Prágát igazi világvárossá tette, amely vonzotta a szellem embereit, s persze a szélhámosokat is, akik az uralkodót azzal hitegették, hogy ismerik a bölcsek kövének vagy éppen az aranycsinálásnak a titkát. Tycho de Brahe, bár dicstelenül távozott hazájából, elég jó ajánlóleveleket kapott, így a császár lelkesen támogatta prágai letelepedését, sőt a cseh fővárostól mintegy 35 kilométernyire, Benátkyban egy szép kastélyt is ajándékozott neki, ahová fokozatosan megérkeztek az Uraniborgban leszerelt műszerek és berendezések is. Hajdani segédei azonban nem követték szeszélyes urukat, így Brahe kénytelen volt új embereket keresni. Kapóra jött, hogy egy bizonyos Johannes Kepler, valahonnan Stájerországból, elküldte neki 1596-ban megjelent művét, a Mysterium Cosmographicumot, amelyben matematikai és geometriai alapokon nyugvó világmodellt próbált meg felépíteni Platón szellemében a kopernikuszi rendszerhez igazítva. Brahe együttműködésre kérte fel Keplert, akinek egyébként is mehetnékje volt már a „jezsuita” Grazból, ahol tanárként kereste a kenyerét. Többszöri levélváltás után 1600 januárjában végül a német tudós is megérkezett Prágába, de csak néhány futó találkozásra nyílt alkalom, mert hol Brahenak, hol meg Keplernek kellett valamilyen ügyben elutaznia. Némelyek eléggé kiszínezik a két tudós kapcsolatát, pedig tulajdonképpen csak 1601 nyarán tudtak hosszabb időt egymás társaságában eltölteni. Tycho de Brahe kezdettől fogva tisztában volt Kepler képességeivel, és nem véletlen, hogy végrendeletében minden számítását és feljegyzését rá testálta. Emiatt szinte vérre menő pörösködés támadt Kepler és Brahe gyerekei között, végül mégis Kepler kapta meg a nagy értékű kéziratokat, amelyekre érthetően nagyon fájt a foga. Szeme gyenge volt, a pontos mérésekre és megfigyelésekre alkalmatlan. Viszont a matematikában otthonosan mozgott (a matematikai analízis egyik előfutárának is tartják), s tisztában volt azzal, hogy a Brahe megfigyelései és adatai nyomán meg tudja határozni a bolygók pályáját és valódi mozgását. Már szó volt róla, hogy különösen a Marsra vonatkozó adatok jelentettek nagy segítséget számára. – így elmondható, hogy Tycho de Brahe életműve bizonyos értelemben Kepler munkásságában öltött új alakot.

A két tudós kapcsolatát Brahe váratlan halála tette olyan kurtává. 1601. október 13-án az udvari csillagász egy előkelő prágai úrnál járt vendégségben, s a korabeli pletykák szerint elég sok sört is elfogyasztott. Szívesen könnyített volna magán, de amíg a házigazda nem állt fel a helyéről, addig nem lett volna ildomos távozni az asztaltól. ĺgy visszatartotta a felgyülemlett folyadékot, amely állítólag megrepesztette a húgyhólyagját. A szerencsétlen tudós állapota ezt követően gyorsan romlott és 11 nap múlva meghalt. Nagy pompával helyezték örök nyugalomra a Tyn székesegyházban, sírjára idővel egy róla mintázott egészalakos dombormű is került. Amikor háromszáz évvel később, 1901-ben egy helyreállítási munka során koporsóját felnyitották, maradványait igen jó állapotban találták, de nevezetes orrprotézisének nyoma veszett.