BRAHE VILÁGKÉPE

Brahe volt az utolsó a nagy csillagász, aki megfigyelései során nem használt távcsövet. Galilei csak 8 évvel Brahe halála után szerkesztette meg az első csillagászati refraktort, így számos olyan tényről fogalma sem lehetett, amely talán gyökeres szemléletváltásra késztethette volna. Mert el kell mondani, hogy Brahe, aki 3 évvel azután született, hogy megjelent Kopernikusz forradalmi jelentőségű csillagászati műve, a De Revolutionibus, nem vált a nagy lengyel tudós követőjévé, és elutasította a heliocentrikus rendszert. Lehet, ebben az egyházi tanítás is szerepet játszott, de leginkább azok a mérési adatok, amelyeket az egyes bolygók, mindenekelőtt a Mars mozgásával kapcsolatosan összegyűjtött. Tycho de Brahe visszahelyezte a nyugalomban lévő Földet a Világmindenség középpontjába, amely körül azonban csak a Hold és a Nap keringett, míg a többi bolygóról feltételezte, a Nap körül mozognak és a csillaggal együtt kerülik meg a Földet. A kopernikuszi rendszerhez viszonyítva ez nyilvánvaló visszalépést jelentett, de meg kell jegyezni, hogy Kopernikusz nem sokat törődött a pályaadatok pontosságával. Brahe jelentősége elsősorban abban áll, hogy a lehető legpontosabb mérésekre törekedett, így adatait a helyére lépő Johannes Kepler hasznosítani tudta azoknak a törvényeknek a megfogalmazásakor, amelyek segítségével leírta a bolygók Nap körüli mozgását. Brahe műszereit az 1598-ban megjelent Astronomiae instauratae mechanica című munkájában vehetjük szemügyre, de számos darab még ma is megtalálható a Prágában őrzött gyűjteményekben. Ezek az asztrolábiumok, armirális szférák, szextánsok és kvadránsok voltak azok az eszközök, amelyekre a csillagászok hagyatkozhattak, na és persze a szemükre. Brahenak kitűnő volt a látása, így talán nem is véletlen, hogy 1572. november 11-én ő észlelete először a Cassiopeia csillagképben azt az új fénylő pontot, amelyről utóbb kiderült, hogy egy nova volt. Ennek az égitestnek a felbukkanása elgondolkoztatta Brahét, hiszen addig úgy hitték, hogy az idők végezetéig az égbolt kárpitján semmi sem változhat. Most meg felragyogott egy csillag, amelynek semmi keresnivalója ott. A novát másfél éven át látni lehetett, s olyan fényes volt, hogy a beszámolók szerint még árnyékot is vetett. Tycho de Brahe az új csillagról egy terjedelmes könyvet írt, amely 1573-ban jelent meg. Három évtizeddel később, 1604-ben egy következő, kevésbé fényes novát Keplernek is sikerült megfigyelnie a Kígyótartó csillagképben. Brahe néhány üstökös megfigyeléséről is beszámolt, ezek közül az 1577-ben megpillantott és tanulmányozott objektum volt a leglátványosabb. A dán csillagász kimutatta, hogy ezek az égitestek nem a föld légkörének felső szférájában keletkeznek, hanem a Holdnál is távolabb mozognak, tehát a Világegyetem messzi térségeiből látogatnak meg bennünket.