Írni csakis belső meggyőződésből lehet

A pályád szlovák lapnál indult. Kétnyelvűnek születtél?

A családom magyar, tehát szlovákul meg kellett tanulnom, de ilyen szempontból más ez a vidék, mint mondjuk a Csallóköz. Nyitrán gyerekként sem lehetett úgy kimenni az utcára, hogy ne beszéltünk volna szlovákul. Az egyetem is szlovák volt, a társaság is, a többi automatikusan jött. Sőt, csodálkozva tapasztaltam, hogy amikor elkezdtem írogatni az Új Szónak, néha a magyar kifejezéseket kerestem. Mai napig emlékszem: kitört a sertéspestis, és fogalmam sem volt, mi lehet magyarul a štátny veterinárny lekár...

Az, hogy az újságírás a te utad, korán eldőlt?

Nyitracsehiben összevont kisiskolába jártam. Elsős voltam, de amikor a harmadikosok kisebb fogalmazásokat írtak, mindig füleltem. Otthon pedig kis füzetkékben próbálkoztam az első „írásokkal”. A szöveg, az írott szöveg számomra mindig csoda volt. Tíz lehettem, amikor a szüleim vettek egy Kincses kalendáriumot vagy valami hasonlót. Ebben olvastam az első beszélgetéseket, és megfogalmazódott bennem a gondolat: de jó lehet annak, akinek ez a munkája. A vágyam aztán végig kitartott.

A teljes interjút a szombati Új Szó Szombati vendég rovatában olvashatják!