Hosszúlépés söridőben

Pünkösd havának első napjaiban nyílnak meg országszerte a strandok. Kezdetét veszi a fürdőidény. Megtelnek termálvízzel a fürdőmedencék, a standosok is felállítják napernyőiket, az úszómesterek végigkorzóznak az öltözőfülkék előtt. A strandidény kezdetén nem kell még sípjaikba fújniuk, ha tehetik, süttetik, közben-közben kenegetik magukat mindenféle napolajjal, hogy minél előbb lebarnuljanak. Mikor megkezdődik a főszezon, farukat riszálva hófehér trikóban illegnek-billegnek a madártávlatból partra vetett heringeknek tűnő, pokrócokon pihegő test- és bájhalmok között.

A strandfürdők kinyitásával együtt megnyílnak a sörkertek és a különféle vendéglátó-ipari kerthelyiségek is. A buszmegállók vagy vonatállomások közelében létesített kertvendéglők igencsak nagy népszerűségnek örvendenek kies hazánkban. Nemcsak a járataikra várakozók múlatják ott fölös idejüket, hanem egy-két menetrendszerűen visszatérő helybéli is szívesen lehűti torkát a habzó seritallal. Legalábbis a szájpadlás- és torokszárító rekkenő hőségben ez dukál. A kísérőital hódolói – ha még bugyellárisuk és állóképességük engedi – egy-egy felest is megkockáztatnak; ezen fölöttébb bátrabb „ékelők” asztaltársaságát ildomosabb nagyobb ívben elkerülni.

Ugyanúgy a városközpontok félreeső helyein is turistacsalogató sörkertekre bukkanhatunk. Manapság már nemcsak a reklámtáblák, hanem a hangfalakból bömbölő zeneszó is azt a célt szolgálja, hogy minél többen tévedjenek be, ha nem is épp fecskendőnyi szomjoltásra az arra járók.

Siheder koromban én sem vetettem meg az efféle szolgáltatásokat. Főleg, ha baráti társaság tagjaként ejthettem szerét az ilyen látogatásoknak. De egy jó könyv is megteszi a hozzárendelt sörrel az árnyékot adó lombok alatt. Biz’ isten jólesik ilyenkor a napfényben megcsillanó, jobb helyeken púposra megcsapolt sör.

A minap munkahelyem hűséből kijövet éreztem meg a levegőben, hogy itt van újra a sör(özés) szezonja. Söridő. Mivel szabadidőmből már feleannyi sincs, mint hajdanán, a buszomra siettem. Odahaza a szőlőskertembe vezetett utam, mert a szárazság ellenére is igencsak elburjánzott a tőkesorok közt a gajz (így mondják ezt errefelé). Napestig kapáltam. Maradt a tyúkhúrból másnapra is, de jólesett végigtekinteni a kitaposott nyomomban elfonnyadt gyomokon. Hát még milyen jólesik munka közben és utána jó hideg fröccsöt hörpinteni! Mióta e nemes munkára adtam fejem, inkább a boromat iszogatom. Melegben szódával. Módjával. Talán azért is, mert megdolgozik érte a szőlősgazda. A szőlő levében benne van a gazda izzadsága is, szokták volt mondogatni az idősebbek. Mondanom sem kell, a borivásnak megvan a maga kultúrája és filozófiája. Hamvas Béla is segít nekünk ebben eligazodni: mit mikor mivel kell a garaton lecsúsztatnunk. Az ünnepi asztalnál, a pince hűsében, munkavégzés közben a sor végére érvén, szertartásszerűen. ĺgy járja ez faluhelyen. Persze a sörkertek itt is megtelnek, de valamit is magára adó borosgazda a kapanyél után nem a krigli, hanem a lopótök füléhez nyúl elsősorban. Nem kell ehhez kurázsi, csak néhány akó bor.

Kénytelen vagyok szomorúságomnak is hangot adni: környékünkön végigsöpört a jég a kerteken. Oda a szőlő is. No, de túl kell tennünk magunkat a búskomorságon. Addig, míg van a hordóban, üvegballonokban nedű, ne hagyjon el bennünket a derű. S ha elfogy? Marad a szikvíz. Azért ne vessük meg a sört sem! Főleg olyankor ne, mikor a strandok standjai előtt sétálgatván igazi szomjoltóra vágyunk. Jobban hűsít akármilyen nyálösszeterelő márkás üdítőnél. Csakhát túl a harmincon, negyvenen (évekre gondolok!) a pocak is megereszkedik. De hát mindennek ára van. Még a víz melletti esztelen sütkérezésnek is. Lehámlik a bőr. Inkább egyszer-kétszer rúgjunk ki a hámból jókedvünkben! Úgy is ritkábban jár ki az emberfiának a jókedvből és örömből.

Addig is csapoltassunk magunknak egy korsóval, vagy töltsünk borospoharainkba, fröccsentsünk hozzá egy kis szódavizet, akár söridő van, akár nincs. Bár, nálam mindig az van, ha Hrabalt olvasok. Ha a tokaji írótáborban megihletett költők versantológiáját venném elő, nemcsak a dalom, borom is fogytán lenne.

(Vers)mértéket szabok poharazgatásaimnak. Nyugodt tempóban, lassú spondeusokban iszom. Tá-tá, tá-tá, tá... Hosz-szú-lé-pés-ben...