Hímvesszőmutatvány

A jó képességű ausztráliai férfiak a három földrészen is nagy népszerűségnek örvendő színpadi előadás során csűrik-csavarják hímvesszőjüket, hogy különféle alakzatokat formáljanak – hamburgert, az Eiffel tornyot, a Loch Ness-i szörnyet. A nagyközönségnek előbb elakad a lélegzete, majd nevetőgörcs vesz rajta erőt; sokan időnként fájdalmas arckifejezéssel bámulják a mutatványt, amelyre nemrég Los Angeles-ben került sor. A jegyek már előre elkeltek.

A Daily Variety ezt írta az előadásról: „A színháztörténetben vannak nagy színdarabcímek – Vihar, Nóra, Az ügynök halála – de olyan velősen, mint a Péniszmutatvány, kevés cím foglalja össze az előadás tartalmát. Aki jegyet vált jól tudhatja, hogy mit fog látni. Ez nem egészen színház, és biztosan nem magasröptű művészet, de határozottan élményt nyújt. Olyasmi, amiről mesélhetünk majd unokáinknak.”

Morlay és Friend, akiken nincs más, csak cipő, zokni és fantasztikusan feldíszített köpeny, mint mondják, „a nemi szervek ősi művészetét” vagyis a „hímvesszőmutatványt” adják elő. Az ausztráliai őslakosok kocsmai mutatványaitól származtatható ez a show. A deformált kreációkat egy gigantikus – ötször öt méteres – képernyőre vetítik, az előadók mögé, hogy valamennyi nézőnek az legyen az érzése, mintha az első sorból nézné az előadást.

„Amikor ezt egy 5x5-ös képernyőn nézik, amelyet teljesen betölt a pénisz, többről van szó, mint csupán belső vizsgálódásról. Ez ismeretterjesztés sok nő számára, főleg az olyan idősebb hölgyeknek, akik életük során egy vagy két péniszt láttak mindössze” – mondta Simon Morley. Szerinte az előadásban egyáltalán nincs szexualitás. „Két fickó meztelenül jár-kel a színpadon. Ez nagyon is mocsoktalan show. Durva szavakat nem ejtünk ki.”

– Anyám most nézte meg először a show-t. Azt mondta, hogy bárcsak más valaki fiát látta volna, s hogy továbbra is jobban szereti a musicalt – meséli Friend. Morley édesanyja meztelenül gyerekkora óta nem látta fiát.

A harmincas éveik elején járó fiatalemberek 1998-ban Melbourne-ben fogtak össze. Korábban önállóan csillogtatták művészetüket kocsmákban, lányok illetve agglegények összejövetelein. A sztársághoz az út messzi állattenyésztő telepeken át vezetett, ahol szénabálákból épített színpadon léptek fel; lepedők szolgáltak függönyként, a világítást pedig nézők szolgáltatták zseblámpával, ráirányítva a főszerepet játszó szervre.

Az előadópáros 2000-ben jutott nagyobb színpadhoz annak köszönhetően, hogy egy edinburghi fesztiválon különleges mutatványuk megtetszett egy színpadi producernek, aki felléptette őket az előkelő londoni West End negyedben. A londoni előadás, majd a kanadai és New York-i körutak a sajtóban langyos fogadtatásra találtak, de nagy kasszasikert hoztak. Estéről estére minden jegy elkelt, ezért 11 hónapon át folytatódott az off-Broadway show.

– Az előadás után egyszer odajött hozzám egy 80 éves hölgy, és így szólt: Fiam, igencsak hosszú évekig kellett várnom, hogy jót nevethessek egy ilyen péniszen. Nagy öröm ilyesmit hallani – mondja Simon Morley.