Hetvenéves a dalai láma

Ma hetvenéves Tendzin Gyaco, a XIV. dalai láma, Tibet legfőbb vallási és világi vezetője. A dalai lámát Tibetben Buddha megszemélyesülésének tartják; a dalai tibeti nyelven óceánt, egyben Buddha végtelen bölcsességét jelenti, míg a láma a szerzetes megfelelője.

Tendzin Gyaco 1935. július 6-án született Taksterben, Tibet Amdo tartományában földműves családban, Lhamo Dhondrub néven. Két és fél éves volt, amikor az országot járó buddhista szerzetesek felismerték benne Buddha földi alakját. A gyermeket Lhászába vitték, ahol 1940. február 22-én lépett az Oroszlán trónra, és hivatalosan a tibeti buddhisták vezetője, a Hó királyságának uralkodója lett. Az ifjú láma a 13 emeletes, ezer szobás Potala palotában, a dalai lámák rezidenciáján élt, s az uralkodásra készülve három szerzetesi egyetemet is elvégzett, a hatalmat addig, 1950. november 17-ig régens gyakorolta.

A kínaiak éppen 1950-ben támadták meg az országot: a „felszabadított” Tibetet katonai körzetnek nyilvánították. Hozzáláttak a hagyományos társadalom lerombolásához, a kolostorok és a szerzetesség felszámolásához. A dalai lámát azért több jelképes politikai tisztségbe is kinevezték: a Kínai Buddhista Szövetség tiszteletbeli elnöke, az Országos Népi Gyűlés (parlament) tagja, a Tibet autonómiáját előkészítő bizottság elnöke volt. A tibetiek elégedetlensége 1959 márciusában fegyveres lázadásba torkollott, amelyet Peking kegyetlenül levert: a harcoknak és az utána következő vérfürdőnek tízezer áldozata volt. Nyolcvanezren, köztük a dalai láma, külföldre menekültek. Tibetbe 1963 és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek be, a vallásgyakorlást megtiltották, a 6000 templom és kolostor közül csak 26 maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét elégették. Bár a helyzet idővel javult, a kínaiak továbbra sem akarnak hallani Tibet autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak bélyegzik a nyelv- és vallásgyakorlás követelését.

1959. március 17-én az összecsapásokban vérhast kapott dalai láma, a Vágyakat Beteljesítő Drágakő Indiába menekült, s azóta is száműzetésben él. 1985-ben a kínaiak felajánlották, hogy települjön haza, de ő kijelentette, csak akkor tér vissza, ha a tibetiek elégedettek lesznek helyzetükkel. A dalai láma mára lemondott Tibet függetlenségének követeléséről a maximális önkormányzat és a vallásszabadság ellenében, de Peking változatlanul azzal vádolja, hogy az autonóm terület elszakítására törekszik, és elutasítja vele a párbeszédet.

A dalai láma több egyetem díszdoktora és számos kitüntetés birtokosa, 1989-ben megkapta a Nobel-Békedíjat is. A kitüntetést a világ valamennyi elnyomottja nevében fogadta el. A buddhista egyház legmagasabb rangú képviselőjeként sokat utazik, célja, hogy a figyelmet Tibetre irányítsa, és közvetett módon nyomást gyakoroljon Pekingre.