Hetente egy nap: csak vizet vagy teát

A vércsoportok szerinti táplálkozást egyes orvosok támadják, mint ahogyan a vitamintabletták és a táplálékkiegészítők szedését sem helyeslik...

– Magam is sokféle véleménnyel találkoztam. De tessék elgondolni: egy átlagos nagyságú narancs 65 mg C-vitamint tartalmaz, amikor frissen szakítják le a fáról. De mennyit tartalmaz a féléretten leszedett narancs, amit hosszú ideig szállítanak, s egy hónapig a vámraktárban áll, míg végre az üzletbe kerül? A felesleges vitaminmenynyiség – és a vízben oldódó vitaminok közül ilyen a C-vitamin – a vizelettel eltávozik. Viszont orvostörténeti tény, hogy a betegnek 50 ezer mg C-vitamint adtak, és a vizeletében nem mutattak ki C-vitamint. Akkor hát hova lett? És mennyi a sok? A kétszeres Nobel-díjas tudós, Linus Pauling, akinek Szentgyörgyi után ítélték oda a díjat, azt írja a könyvében, hogy a civilizáció embere, pontosan azért, mert a civilizációval tönkretette a környezetét, nem mehet napi 10 ezer milligramm C-vitamin alá. De nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az alkata, a munkája, a beállítottsága, az étkezési szokásai, és éppen azért volna ajánlatos mindenkinek megtanulnia kommunikálni a szervezetével, hogy megtalálja azt a mennyiséget (10 és 20 ezer mg között), amit naponta fel kellene vennie.

Tehát a napi 10 000 milligramm C-vitamin a minimum?

Ha többet nem enged meg a családi költségvetés, akkor legalább ennyit, azonkívül, hogy fogyaszt gyümölcsöt, zöldséget. Saját magamon is tapasztaltam, amikor egy erősen szmogos városban konferencián voltam, majd több napig egy trópusi őserdőben tartózkodtunk, hogy milyen különbözően reagált a szervezetem.

Képes megtanulni az ember, hogy mikor milyen mennyiségű C-vitaminra van szüksége?

Ha odafigyel, igen. Azt is kitapasztalja, hány tojást ehet, hogy ne legyen magas a koleszterinszintje.

A tojást nemrégiben rehabilitálták...

Akinek magas a koleszterinszintje, akkor se egyen naponta rántottát!

Mióta foglalkozik a vércsoportok szerinti étkezés propagálásával?

Akkor irányult rá a figyelmem, amikor megjelent dr. D’ Adamo könyve. Fürdőorvosként felfigyelt arra, hogy az utókezelésre beutalt betegek – akiknek a diagnózisuknak megfelelő diétát rendeltek – egy része jól viselte a kezelést, másoknak problémájuk volt. D’ Adamo kereste a választ. Hasonló korúak, azonos a diagnózis – miért érzi magát jól az egyik, és miért nem a másik? Sok tízezer beteg kórlapját áttanulmányozta – viszszamenőleg is –, de nem tudta, mit keres. Az volt a szerencséje, hogy akit megműtenek – legalábbis külföldön –, annak kivizsgálják a vércsoportját. Nálunk csak komolyabb műtétnél... Ez volt az egyik adat, amelyet kiírt, a biokémiai paramétereket, a súlyt és a vércsoportot. ĺgy derült ki, hogy azok a betegek, akiknek a vércsoportja A-s volt, rosszul viselték a magas fehérjetartalmú diétát, a 0-sok viszont jól. Ezen a nyomon indult el, így született meg a könyve (azóta több mint 40 nyelven megjelent, magyarul már kétszer is) a vércsoportok szerinti táplálkozásról. Amikor beleástam magam a témába, legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy egy japán orvos, dr. Masahiko Nohmi 67 könyvet írt a vércsoportok szerinti táplálkozásról. Japánban járva, érdeklődtem utána, és kiderült, hogy amikor a japánok készültek a második világháborús bevetésre, a kamikazékat is a vércsoport szerinti filozófia alapján válogatták ki. Ezért kerülhetett ez az elmélet Amerikában és Európában is feketelistára, kidobták a fajelmélettel együtt.

Egyik munkatársam – ez hat éve volt – a harmadik terhessége alatt 28 kilót felszedett. Az első és a második gyerek után sikerült visszanyernie a súlyát, de a harmadik gyerek után nem, hiába sanyargatta magát a legkülönfélébb diétákkal. Ő volt az első páciensem, aki a vércsoportjának megfelelően kezdett táplálkozni – s ezt a mai napig tartja –, és szépen leadta a fölös kilóit. Aki ezt teszi, éhezés nélkül eléri az ideális súlyát.

Ön is átállt erre a táplálkozásra?

Döntő többségében igen, viszont olyan körülmények között élünk, hogy nagyon nehéz elkerülni a szabályok megszegését. Ráadásul az ember gyarló, én például nem tudom elképzelni az életemet kenyér nélkül. Pozsonyban azonban nem lehet tiszta rozskenyeret venni, kénytelen vagyok megszegni a szabályt. Én viszont már korábban átálltam egy szigorúbb diétára, évek óta nem eszem sertéshúst, marhahúst annak ellenére, hogy 0-s vércsoport vagyok, tehát húsevő. Kihagytam a nem nekem való sajtokat, pedig óriási a kínálat – talán ezért is tudom ma már több forrásból is beszerezni a kecskesajtot. Szeretem a szárnyast, a halat, a tengeri herkentyűket... Kicsit idős vagyok ahhoz, hogy teljesen új életmódot kezdjek, de a nagy részét betartom, és fokozatosan szigorítok. Játszva ledobtam 5 kiló súlyfelesleget, és még 5 kilót tervbe vettem. Egészségesebbnek és teljesítőképesebbnek érzem magam, mint húsz évvel ezelőtt. Persze rendszeresen fogyasztom a táplálékkiegésztítőket is, nemcsak beszélek róluk, s így korrigálni tudom esetleges gyarlóságaimat. A fiatalabbik lányom viszont teljesen eszerint táplálkozik.

Tehát inkább a fiataloknak ajánlja a megkülönböztetett étrendet?

Fiatalkorban egyértelműen könynyebb az átállás. Úgy érzem, ez a jövő útja. Ajánlom azoknak, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, orvostól orvoshoz járnak, gyógyszereket szednek, s az eredmény mégse olyan, mint szeretnék. És ajánlom mindazoknak, akik komolyan veszik a megelőzést. Mert ez arról szól.

Soroljunk fel néhány olyan élelmiszert, amelyet mind a négy vércsoport fogyaszthat, és olyat, amit egyik sem.

A birkahús ajánlott a 0-B-AB-snek, tilos az A-snak. A sertéshús mindenkinek tilos. A nyúl a 0-snak tolerált, a B-snek és az AB-snek ajánlott. A pulykát tolerálja a 0-A-B, az AB-snek nagyon ajánlott, tehát mindenki fogyaszthatja, akárcsak a pisztrángot és a szardíniát. Az angolnát csak a 0-s tolerálja, a többieknek tilos. A camembert sajtot csak a B-s tolerálja, a többieknek tilos, de kecskesajtot mindenki ehet. A joghurt a 0-snak nem jó, a többieknek igen. A brokkoli mindenkinek javasolt, a baklazsán a 0-snak, A-snak tilos, a B-snek, AB-snek ajánlott. A cukkinit mindenki tolerálja. A paradicsom tilos a B-snek, az A-snak, a 0-s és az AB-s tolerálja. A szilvát, az almát mindenki eheti. A kecsup senkinek nem jó, a kóla és a pálinka sem, a sör tilos az A-snak, a presszókávé a 0-snak, a bor mindenkinek ajánlott.

Ez az étkezés a táplálékkiegészítők szedését is pótolja?

Induljunk ki abból, hogy az ember szervezete a paradicsomi állapotokra lett teremtve, a gyönyörű tiszta környezetre, a stresszmentes életre. De amióta az ember kiűzetett a paradicsomból, véres verejtékkel keresi a kenyerét, elszenynyezte a környezetét. Parazita módon viselkedik. A természetben hosszú távú törvények működnek és érvényesek, s ebben az elszenynyezett környezetben nem lehet megőrizni az egészséget táplálékkiegészítők nélkül. A genetikai állományunkba be van kódolva, hogy az a szerkentyű, amelyet emberi testnek neveznek, 180 évig működhet(ne). De még Japánban – ahol az átlagéletkor több mint 82 év – sem érik el a felét, a 90-et sem...

Mennyire ismerik az emberek a vércsoportjukat, a koleszterinszintjüket és azt, hogy hogyan kellene táplálkozniuk?

Nincsenek vele tisztában. Meg vagyok döbbenve – és ez érvényes Szlovákiára és Magyarországra is, ahol egyébként többet cikkeznek arról, hogyan kellene az egészséget visszaadni, mennyit kellene költeni az egészségügyre, hogyan lehetne az emberek egészségi állapotán javítani –, hogy nincs kampány ennek érdekében, hogy igenis mindenki ismerje a vércsoportját, a vércukor- és a koleszterinszintjét. Indítsunk kampányt, mert sokkal olcsóbb megtanítani az embereket egészségesen táplálkozni, mint gyógyítani. Persze ha az állam korrekt, akkor az érem másik oldalát is nézi: mindent megtesz azért, hogy polgárai hozzájussanak az egészséges élelmiszerhez.

Az egészséges táplálkozás nem feltétlenül kerül sokba. Hiszen a kólára, a chipsekre nem sajnáljuk a pénzt.

A koleszterincsökkentés legolcsóbb módja a rendszeres böjtölés. Hetente legalább egy nap. Akkor csak vizet szabad inni vagy lékúrát tartani (tea – zöldtea, gyümölcstea –, gyümölcslé).

Orvosként is ajánlja a böjtölést?

Melegen! Hetente akár kétszer is. Az illető jobban fogja magát érezni. A böjtkúra nem fogyókúra, hanem a tisztítókúra része. Legalább egy napig nem szennyezzük a szervezetünket.

A táplálékkiegészítők fogyasztását nem mindenki engedheti meg magának...

Van egy idős betegem, aki aznap, amikor böjtöl, félreteszi azt a pénzt, amit ételre költene, s ha öszszegyűlik a pénze, megveszi a C-vitaminját.

A vércsoport szerinti táplálkozás hogyan függ össze az Ön szakterületével, a pszichiátriával?

Az orvostudomány nem tudta megfogalmazni az egészség definícióját. Kizárásos módszerekkel határozzuk meg az egészséget. Az egészség definíciójába beletartozik a szellemi és a testi komfort megléte. Hosszú orvosi gyakorlatom alatt sokszor éreztem, hogy zsákutcába kerültem, amikor úgy próbáltam pszichiáterként gyógyítani, ahogyan azt tanultam, vagyis a nyugati orvoslás szerint. Tünet – gyógyszer. Amióta komplex módon próbálok segíteni az embereken, tanácsot adni, komplex módon nézni a problémákat, tehát a tápláléktól az életmódig igyekszünk megoldani a helyzetet, azóta új távlatok nyíltak a pszichiátriában is – legalábbis a számomra.

Sok a depressziós ember?

Rengeteg! Felgyorsult az életünk, kilátástalanabb lett, egy csomó biztonság megszűnt, ami azelőtt létezett. Talán könnyebb volt úgy élni, hogy valakik mindig megmondták, mit kell tenni. Egyszeriben az ember magára maradt. Az egészséget is könnyebb volt úgy értelmezni, majd ha kell, elmegyek orvoshoz, hogy itt vagyok, gyógyítson meg. Ha nem tud meggyógyítani, nem érti a szakmáját. Sok ember máig így gondolkodik, és megdöbben, ha azt mondom neki: én ezt tanácsolom, de a megoldás kulcsa az ön kezében van.

Ha depresszió tünetével fordul Önhöz valaki, azonnal gyógyszeres kezelést javasol, vagy előbb tanácsokkal látja el?

Alaposan ki kell vizsgálni a beteget, hogy pontosan megállapíthassam, mire van szüksége, mikor kell gyógyszer, mikor kell jó tanács. Jó tanács mindig kell. A tapasztalat azt mutatja, hogy – legalábbis ebben a régióban – szégyen pszichiáterhez fordulni. Ezt csak az utolsó pillanatban teszik meg, vagy még akkor sem.

Miért szégyen elmenni a pszichiáterhez?

Ez összefügg az itteni hagyományokkal. Egyrészt azzal, hogy régente minden falunak megvolt a maga bolondja, akire mindenki ujjal mutogatott, másrészt azzal, hogy a régi felfogás merőben más volt a pszichiátriai betegek kezelési módjának megítélésében. Börtönszerű intézményeket hoztak létre, a pácienseket kutyákkal őrizték, valóban béklyóba kötötték őket, és ez máig ott rezonál az emberekben: nehogy engem is ebbe a kategóriába soroljanak.

Mikor forduljon valaki pszichiáterhez?

Amikor úgy érzi, hogy a lelki problémáit nem tudja megoldani.

Nincs olyan ember, aki néha ne érezné úgy, hogy a problémái megoldhatatlanok...

Ha elromlik a karórám, nem a mészároshoz fordulok, hogy javítsa meg, nem a kazánkovácshoz, hanem elviszem az óráshoz. Ha lelki problémáim vannak, keressem fel a szakembert. Amerikában átestek a ló másik oldalára, ott mindenkinek személyi pszichiátere van.

Melyek azok a figyelmeztető jelek, amikor már orvoshoz kellene menni? Hiszen, ha egy nap, két nap rosszkedvű vagyok, mert felmérgesítettek, az még nem ok...

Azt is meg kellene tanácskozni, ha valaki gyakran úgy felmérgesít, hogy nem tudok uralkodni az indulataimon. Azért vagyunk civilizált emberek, hogy tudjuk kezelni a helyzetet. Feltörnek olyan érzelmek, amelyeket váratlan helyzetek váltanak ki, de meg kell tanulni velük dolgozni, meg kell tanulni levezetni a feszültségeket. Relaxálni kell. Nem úgy, hogy bedobok fél liter pálinkát, vagy összeverem a gyerekemet, összeveszek a szomszédommal, a férjemmel, a feleségemmel, hanem, igenis, ennek megvan a módja, ezt tanulni kell, tanítani kellene az iskolában. Tanítani kellene a leendő szülőket, hogy majd a gyerekeiket is megtanítsák relaxálni. Azért van annyi zsákutcába jutott házasság. A rendszerváltás, a munkanélküliség, a lakáskérdés, mind-mind olyan jelenség, amire nem voltunk felkészülve, de amit pszichésen fel kell dolgozni.

A fiatalabbak vagy az idősebbek fordulnak inkább Önhöz?

Bár felnőttpszichiáter vagyok, minden korosztályból vannak betegeim, egyértelműen az anyanyelvi kommunikáció lehetősége miatt (is), de legtöbben a középkorúak keresnek fel, akik negyvenévesek elmúltak, elveszítették az állásukat, megvan bennük a tartás, a család iránti felelősségérzet, mégse tudnak helytállni. Vagy idős emberek, akik elvesztették a családjukat, kicsi a nyugdíjuk, nem tudják az eddig megszokott életüket élni, nem látják az alagút végén a fényt.

Mit tehet ilyen esetben a pszichiáter? A számlákat nem tudja kifizetni...

Azt nem, de lazítani megtaníthat. A diétától kezdve az életmódig sok mindent tudok tanácsolni, s ha kell, gyógyszert is felírok. De már az, hogy eljönnek, azt jelenti, komolyan gondolják. Ha meg tudják fogalmazni, hogy mi a gondjuk-bajuk, az már egy óriási lépés a gyógyulás felé.