Hegyi örömök

Hegyek, erdők, csodás tavak – Zakopanéban van minden, csak meg kell találni.

A világ katolikus fele a közelmúltban az Ifjúsági Világtalálkozó okán Krakkóra figyelt, de vessünk egy pillantást a kis lengyel várostól nem is olyan messze található Zakopanéra. Alighanem Krakkó után a Magas-Tátra ezen gyöngyszeme örvend leginkább népszerűségnek a Lengyelországba látogató turisták körében. Nem véletlenül. Zakopanéban minden adott ahhoz, hogy a mindent kritikusan szemlélők is maradandó élménnyel távozzanak. A hegyek és erdők szerelmesei ugyanúgy jól érezhetik itt magukat, mint a tavakat kedvelők. Zakopanéban van minden, csak meg kell találni. Persze Zakopane télen a legideálisabb, de az sem csalódik majd, aki nyáron választja úti célul a tátrai kirándulóhelyet.

Különleges időutazás

A hegyek között elterülő város nemegyszer bazári hangulattól sem mentes utcái rendkívül barátságosak. A lengyel mentalitást magukon viselő, fából épült házak között juthatunk ki a főtérre, vagy hirtelen ötlettől vezérelve ülhetünk be egy céklalevesre valamelyik étterembe, amelynek ablakából a hegyekre nyílik kilátás. Ha a fenyőillattal kevert hegyi levegőtől megrészegülve betévedünk a Tátrai Múzeumba, jól tesszük, az ottani néprajzi gyűjtemény segítségével különleges időutazáson vehetünk részt anélkül, hogy oxigénpalackra lenne szükségünk. Feltárul Zakopane múltja, a tátrai emberek élete, a környék fejlődése, illetve azok életrajza, akik rengeteget tettek a Tátráért. A természettudományi gyűjtemény sem utolsó, bár aki irtózik a kitömött, ebben a formájukban ugyan veszélytelen állatok közelségétől, inkább kerülje a velük való végzetes találkozást. Bár – halkan jegyzem meg, hogy az állatvédők véletlenül se hallják – a zerge kitömve is nagyon aranyos tud lenni.

Kilátás jutányos áron

A városból ütemszerűen induló buszokkal egészen magasra juthatunk. Könnyen találunk fentebb szállást, az itteni vendégvárásra nem lehet panasz, a lengyelek tartózkodóan kedvesek, nem kérdezősködnek feleslegesen. Zakopane, más hegyi városoktól eltérően, roppant olcsó, ha azt vesszük alapul, hogy máshol ugyanez a környezet és színpompás látvány mennyibe kerül. Amikor utoljára Zakopanéban jártam, a napok nagy részében esett, ettől függetlenül a napfénytől védő fák között sétálva mesebeli helyen éreztem magam, ahol bármi megtörténhet. Bármi jó és csoda. Zakopane tökéletesen alkalmas a csodák befogadására. A környék közelében, ahol megszálltam, Zakopane Harenda részén, felvonók működnek. Segítségükkel rövid időn belül a csúcsra juthatunk és a látvány sokszorosát kaphatjuk, a kilátás annyira pazar, hogy a fent épült hely teraszán megivott tyskie sem homályosíthatja el a látásunkat. Bevallom, amíg ott voltam, végig attól rettegtem, hogy a környék erdőiben sétálva valahonnan hirtelen előbukkan egy medve, és ugye, gyengébb félként ott ér a végzet. Azt már csak itthon tudtam meg, hogy Zakopanéban annyira ritka a medve, mint a fehér holló a Csendes-óceán felett.

Testet-lelket edző gyalogút

A turisták zarándokhelyének számító, a Tátra legnagyobb tavaként ismert Morskie Oko megközelítése kétféleképp történhet a városból induló busszal megtett út után a Palenica Białczanska állomástól. Az egyik megközelítés, hogy lovas kocsival elzötyögnek velünk a tóig, a másik választás, hogy szépen hegyen-völgyön, emelkedőkön, a tiszta vizű, iható hegyi Roztoka patak mellett, a Mickiewicz-vízesés látványával betelve érünk el a gyönyörű, a hegyek védelmét élvező, zöldes színben játszó vízig. Én az utóbbit választottam, higgyék el, megéri! A tizennyolc kilométeres, körülbelül kétórás gyalogút felér egy lelki megtisztulással, emellett edzésként sem elhanyagolható. A turisták tényleg egyik legkedveltebb helye ez, joggal, akárhányszor voltam ott, mindig „telt ház” volt. A menedékházban aztán vár a jutalom, egy pohár finom lengyel sör vagy tejszínhabos kávé!

Zakopanéban céltalanul is megéri csatangolni, pillanatokra elveszni az erdőben, vagy csak ücsörögni valahol és órákig figyelni a hegyeket. Aztán hazafelé azon töprengeni, mikor jövünk vissza újra. Mert higgyék el, aki először jön ide, jól tudja, hogy nem utoljára.