Hány óra is van?!

Mindnyájunkban működik a biológiai óra és a lelki ketyegő is. Ezzel magyarázható, hogy ismerjük az örök fiatalokat és a koravéneket is, függetlenül a koruktól. Nem minden a születési dátum, nem elég a naptár az időmérésünkhöz. Van olyan, aki arra panaszkodik, hogy a nap 24 órája oly kevés…, s vannak olyanok, akiknél az üres járatokból is jut bőven a nap alatt. S lám, az évnek van olyan napja is, amikor a huszonnégy órából huszonöt lesz, avagy a huszonnégy órából csupán huszonhárom marad. A hétvégénk most az utóbbi jelenségre lesz példa.

Sokan feltehetik a kérdést, hogy az óraátállítást megsínyli-e a szervezet? Vajon hogyan reagálunk rá, valóban olyan pozitívan, mint azt feltételezik? Nyerünk-e vele egy óra hatékonyságot, vagy inkább veszítünk vele, míg átállunk az új időszámításra? S a kérdések ahogy fogalmazódnak, úgy győződhetünk meg róla, hogy mindig akad olyan ember, akire a változások pozitív hatást tesznek, s maradnak olyanok is, akik ezt észrevétlenül áthidalják. A harmadik csoportban maradnak azok, akik nagyon nehezen birkóznak meg – a tavasz természetes velejárói mellett, mint amilyen a tavaszi fáradtság, napkitörések stb. – ezzel a racionális, emberi döntéssel.

Mindegyikünk szervezete más és más. A selyemszállal átszőtt idegrendszer minden rezdülésre reagál, így a labilis emberek már az időváltozási frontokat is előre bejelzik, nemhogy egy kerek órát tudnának változás nélkül megélni. Ha még hozzájön egy negatív beállítódás is, hiszen „ez engem majd megvisel”, akkor csak még nehezebb lesz az alkalmazkodás. Persze, azzal is számolnunk kell, hogy hajlamosak vagyunk mindig megmagyarázni a bizonyítványunkat, bűnbakot keresni, s így sokunknál az időeltolódás módot ad kibeszélni magunkat a korai időre, leplezni álmosságunkat, feledékenységünket stb.

Mivel a minket körülvevő teljesítményorientált környezet fokozott követelményeket támaszt a pontossággal szemben, sok esetben az idő stressz-tényezőt jelent. Gondoljunk csak bele: mindent időre kell leadni, megtanulni, felolvasni, kiszámolni, lefutni, időben kell elérni, elindulni, elrakni és még folytathatnánk. ĺgy az idő központi mozgatórugója életünknek. Akaratlanul is felfokozódik a szerepe, jobban beépül mindennapi készségtárunkba, automatizálódik. Hiszen hány embernek már az ébresztőórát sem kell beállítani, hiszen felébred magától. Sőt, ehhez annyira hozzászokott, hogy már akkor is ébred, ha nem várja kötelesség. Persze, ismerjük a másik véglet problémáit is, de általában őket mindig van ki ébressze, sürgesse, elindítsa, figyelmeztesse stb.

A belső időérzékünk nagy mértékben függ a világosság-sötétség változásaitól. Sötétben a szervezet aluszékonyabb, mélyebben alszik, míg a világosság éberebbé tesz, frissebben ébredünk. A nyári időszámítás is ezzel a természetes ráhangolódással számol. Ennek ellenére jó, ha a szervezetet már előre felkészítjük a változásra. Negyed-, majd félórával, később már egész órával előbb megyünk lefeküdni, így a szervezetünket nem viseli meg a különbség, mert mennyiségben az alvás hossza megmarad. Ami huzamosan megviseli a szervezetet, az alvás megrövidítése. Az alváskutatók a felnőtt szervezet esetében manapság hét órában szabták meg az optimális alvási idő hosszát. Ha az alvásra ennél huzamosabb ideig kevesebb időt szánunk, akkor a szervezetünk azt megsínyli. Ezért fontos, hogy míg a szervezet nem érzékeli természetesen a lefekvés idejét, addig az óra járásának megfelelően feküdjünk. Fokozottan érvényes ez a gyerekeinkre, akik az első napokban nyugtalanabbul reagálnak a megváltozott ritmusra. Ezért hasznos a korábbi felkelést valami módon motiválni, pl. megnézzük, hogy a kertben kinyíltak-e már a jácintok, ma gyalog megyünk iskolába, hogy élvezhessük a Napocskát stb. A jó idő lehetővé teszi a kinti mozgás fokozását, s ha a gyerekek egészségesen elfáradnak az első focimeccseken, akkor a szervezetük igényelni fogja a korábbi lefekvést is. Ezért ajánlatosak egyebek mellett a tanulás utáni nagy séták, kerékpározások, kerti öntözések, korcsolyázás. A legkisebbeknél általában a délutáni alvás hossza befolyásolja nagy mértékben az esti lefekvés idejét, ezért nem baj, ha kevesebbet alszik a gyerek, mert előbb elálmosodik. Az egészséges szervezet számára az időeltolódás nem károsító. A túlérzékeny, vagy rigid időbeosztásban élő embereknél a kezdeti időszakban problémát okozhat, ami áthidalható egy esti meleg fürdővel, ami álmosít, a délutáni szunyókálás elhagyásával, a fizikai többletmunkával. Természetesen, ha markáns kilengést tapasztalunk gyermekeinknél, vagy magunknál az eddigi életvitelhez mérten, és ez pár napon belül nem jár javulással, akkor keressük fel orvosunkat, aki további jó tanáccsal lát majd el bennünket.