Haldoklik a Holt-tenger

A tektonikus Jordán-árok legmélyebb, lefolyástalan részén képződött ez a lexikonok szerint 76 km hosszú, 4–17 km széles és 392 m mély tó, amelynek felszíne 395 m-rel van a Földközi-tengeré alatt. Ez a világ legmélyebben elterülő állóvize. Bár északról a Genezáret-tavon is átfolyó Jordán és 29 kisebb vízfolyás is hord bele édesvizet, a nagy hőség miatt a Holt-tenger vize folyamatosan elpárolog, viszont ott maradnak benne a tápláló folyóvizekben oldott sók. Az idők folyamán a tó sótartalma elérte a 24 százalékot, és a vörös Archae-baktériumokat, valamint néhány algát meg sókedvelő növényt (halophitát) kivéve úgyszólván minden élőlény kipusztult belőle. Ezért nevezték el Holt-tengernek.

A Földközi-tengerénél tízszerte sósabb vizében nem süllyed le az emberi test, meleg, kopár partjain ezért is sok az üdülő, a nyaraló. Különlegessége és történelmi ismertsége miatt is nagy forgalmú turistacélpont ez a tó – de csak legfeljebb néhány évig, mert a Holt-tenger haldoklik! 1970 óta a lexikonbeli jellemzői ugyanis jelentősen megváltoztak.

A hossza 54 km-re csökkent, mert a fokozódó elpárolgás miatt a felszíne évente egy-egy méterrel mélyebbre kerül, ezért különösen az északi részén bukkan ki a vízből a homokos fenék. Harminc éve a sós vízből kilépők néhány lépés megtétele után már állhattak is a zuhany alá a parton létesített édesvízi lemosdó medencéknél. Ma viszont már csak 2 km-es aszfaltozott úton autózhatnak odáig. S ami még megdöbbentőbb: a szabadra került homokos mederben teljesen váratlanul hatalmas, több méter átmérőjű, sok méter mély gödrök szakadnak be, mert a talajvíz már nem tartja össze az Arava-sivatagra jellemző homokréteget. Máskor hoszszú és mély repedések keletkeznek, így a turistabuszok számára meg kellett erősíteni a parti utakat, nehogy alattuk szakadjon be a talaj.

A környezetvédők szerint 2050-re a Holt-tenger gyakorlatilag meghal, csupán a feneke mélyén marad omladozó falú, mély, vizes szakadék. Az okok sokrétűek, de a legfontosabb, hogy a Jordán vizét az ivóvízszerzés és az öntözés érdekében a nyugati, izraeli és a keleti, jordániai, valamint az északkeleti, szíriai partjain egyaránt megcsapolják. Korábban a Jordán évente 1300 millió köbméter vizet szállított a Holt-tengerbe, ma már csupán 60 milliót.

A másik, hogy a tó déli részén létesített, 1200 munkásnak állást adó műtrágyagyár a víz ásványi anyagainak gyors kinyeréséhez a vizet gyorsan párologtató kazettás medencéket épített a parton. A harmadik, hogy az errefelé rendkívül feszült politikai helyzetben a környezetvédelmi tennivalókat állandóan későbbre halasztják.

Abdalláh jordán király az izraeli és palesztinai vezetők egyetértésével a híres angol építészt, Norman Forstert kérte fel egy, a Vörös-tenger vízét 160 kilométerről odavezető csatorna- és csőrendszer megtervezésére. A 150 millió dollárba kerülő rendszerben odaáramoltatott víz a nagy szintkülönbséget hasznosítva egy vízerőművet működtetne, amelynek energiájával üzemeltethetnének egy, a tengervizet sótalanító berendezést. A tóba így édesvíz folyna, és a jól eladható tengeri sót is értékesíthetnék. A műtrágyagyárat megszüntethetnék, alkalmazottait pedig az erőműben, a vízszállító, sótalanító üzemekben foglalkoztathatnák.

A szándék, sőt a pénz is megvan ehhez – már csak a közel-keleti béke hiányzik a Holt-tenger megmentéséhez.