Gondban a zöldségtermelők

A Szlovákiai Zöldségtermesztők Uniója nemrégiben Nyitrára hívta össze a tagjait, hogy a szaktárca illetékeseivel a piacon jelenleg uralkodó kedvezőtlen értékesítési helyzetre megpróbáljanak megoldást találni. Amint azt Takács Miklós, az unió elnöke bevezetőjében is hangoztatta, a szlovákiai zöldségtermelők nehéz helyzetbe kerültek az értékesítési árak zuhanásszerű csökkenése miatt, amelyek az előző évihez viszonyítva átlagosan mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak. Egyelőre kénytelenek tehetetlenül szemlélni, hogy az áruházi láncok hogyan diktálják a feltételeket főleg az értékesítési árak meghatározásában, s gyakran arra kényszerítik a termelőket, hogy a termelési költségek szintje alatti áron adják el a termékeiket. Az utóbbi tíz év alatt még soha nem voltak ilyen alacsonyak az árak, a felvásárlók és a feldolgozók többnyire a rendkívül olcsó lengyel behozatal lehetőségével is magyarázzák az árak leépülését, amely ellen az unió keretén belül gyakorlatilag nem lehet védekezni. Emiatt nagy a veszélye annak, hogy ebben a kíméletlen versenyben nagyon sok termelő rövid időn belül tönkremehet. A zöldségtermelők véleménye szerint ilyen árak mellett rövidesen bezárják a boltot, mert nem lesznek képesek állni az árversenyt. Az ágazat jelenlegi helyzetére komoly hatással van az is, hogy a hazai feldolgozóipar romokban hever, a zöldségfeldolgozó konzervgyárak és fagyasztók közül alig néhány működik, és sokuknál a fizetési fegyelemmel is komoly bajok vannak. A termelők számtalan példát soroltak fel arra, hogy a feldolgozók és termékforgalmazók hogyan reagálnak az egyes zöldségtermékekhez folyósított támogatásokra. Jó példa erre az ipari paradicsom, amelynél a beígért 1 koronás támogatás után azonnal levitték a felvásárlási árakat, s ezáltal nagy a veszélye annak is, hogy jövőre a termőterülete jelentősen csökkenhet.

A szaktárca képviseletében Dobos László a mezőgazdasági és üzletpolitikai főosztály vezérigazgatója és Dr. Pohánková a minisztérium témában illetékes osztályvezetője a zöldségtermesztés specifikus helyzetére való tekintettel elsősorban a termelők nagyobb fokú szervezettségében látják a hazai zöldségágazat fenntartásának és versenyképességének esélyeit. Rögtön az elején leszögezték, a minisztérium nem avatkozhat be a piaci viszonyok mesterséges kialakításával az unión belül érvényesülő szabad áru- és árversenybe, gyakorlatilag csak a megfelelő környezet kialakításához adhat támogatást és tanácsokat. A tapasztalatok szerint a nagy áruházi láncok nemcsak a zöldségtermelőket, hanem a hús-, cukor- és lisztgyártókat is komoly nyomás alatt tartják, a hatékony érdekvédelem érdekében ezek a termelők azonban már komoly lépéseket tettek, nevezetesen saját érdekérvényesítő szervezetek létrehozásával megpróbálnak szembeszállni a nyomással. A zöldségtermesztők ezen a téren egyelőre még nem voltak képesek hatékony érdekvédelmet kialakítani, a megalakított termelői-értékesítő szövetkezetek nagyságrendjük miatt nem tudnak hatékonyan szembeszállni a felvásárlási árak diktálóival. Elhangzott, az ágazati termelők szétszórtan, felaprózódva, gyakran egymás ellen, egymásnak keresztbe téve teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak a termékforgalmazókkal szemben, s ez úgy tűnik, egy ideig még így is marad. Sőt, a felvásárlók szempontjából ez a megosztottság csak könnyíti a helyzetüket.

A jelenlegi viszonyok között ugyanis, amíg a zöldségtermesztő ágazatban nem jön létre egy nagyságrendileg nagyobb árualappal rendelkező komoly erővel fellépő szervezet, a hazai zöldségtermesztők csak perifériára szorítottan, a piaci erőviszonyok oldalszelén vitorlázhatnak. Úgy tűnik azonban, hogy közülük sokukban kimondatlanul is ott kísért a közös gazdálkodással szemben kialakult ellenállás. Ki kell azonban mondani, a termelői-értékesítő szövetkezeteket nem a „szeressük egymást gyerekek” elvén, hanem kifejezetten kemény üzleti alapokra helyezettt érdekek mentén lehet és érdemes megalakítani, amelyek önálló vállalkozásként a létrehozóik érdekeinek érvényesítését végzik, a piaci viszonyok ismeretében, azokra szakszerűen és összehangoltan reagálva, és könyörtelenül. Amíg ezek a TÉSZ-ek nem lesznek saját vállalatvezetésel, önálló üzletpolitikával kiépített, komoly árualappal és szállítói kapacitással rendelkező megbízható és hatékony vállalatok, addig továbbra sem ülnek le velük egy asztalhoz a nagy üzletláncok képviselői, hiszen a kishalakat telefonon is el tudják intézni. S bármennyire erősnek gondolják magukat a jelenleg már működő TÉSZ-ek, bármennyi kamiont képesek naponta áruval megrakni, a piaci helyzetük jelenleg még nem elégséges ahhoz, hogy a verseny egyik legfontosabb tényezőjébe, az árakba is beleszóljanak. Ehhez természetesen komoly pénzek, befektetések is kellenek, az elhatározás azonban a legfontosabb.

Természetesen a termelői-értékesítő szervezet nem csodaszer vagy gyógyír az ágazat összes gondjának és bajának kezelésére, csak egy olyan lehetőség, amelyet ha nem használnak ki teljes mértékben, az összes lehetőség igénybe vételével, akkor pár év múlva talán már csak arról vitatkozgathatnak majd a különböző fórumokon, hogy a magyar, lengyel, osztrák, német vagy a holland bérmunka kifizetődőbb-e számukra. (szilvássy)