Flúgos sztorik az elmúlt évből

Meghökkentő táblák, nőre éhes nyolcvanéves remete, szentté avatott indián feje – a rengeteg napi hír között érdekes színfoltnak számítottak.

Márványba foglalt semmi

„Ezt az emléktáblát 1953. december 19-én helyeztük el.” Akik elmentek e párizsi márványtábla mellett, talán vállat vontak, hiszen a felirat eléggé szűkszavú. Az egyik társasház hölgylakója azonban felháborodottan tiltakozott a polgármesternél, amikor a minap márványba vésve ezt látta: „1967. április 17-én itt nem történt semmi.” Terjed a semmiről való ünnepélyes megemlékezés – kommentálta a Le Parisien.

„Elegem van, asszonyt akarok!”

Szulejmán Kilic – 56 éve tartó remete létét megszakítva – alászállott hegyi barlangjából, melyet egy lóval és egy kecskével osztott meg. A piactéren így kínálta magát: „Asszonyt keresek, aki hajlandó lenne velem élni. Segítsetek asszonyt találni!” Társkeresés? Lánykérés? Mindenképpen meglepő nagyjelenetként értelmezték a törökországi Enez lakói, s erre nemcsak a monológ szolgáltatott okot, hanem a groteszk helyzet is. A szándékot senki sem vonta kétségbe, hiszen Szulejmánnak tudnia kell, mit beszél: már 83 esztendős, azaz érett a bölcsességre.

Szentfej

A Szentatya oltárra emelte a mexikói Juan Diegót. A szentté avatáson tehát bárki megvehette a zapotec törzs 16. században élt tagjának szakállas, bajszos szentképét. Fel is háborodtak az egykori paraszt mai hívei. Ez a fej európai, a szent pedig mexikói indián – panaszolták, s tiltakozásuk meghallgatásra talált. San Juan Diego új arcot kapott, hála Valerio Gomez grafikusnak. Igaz, ő sem tudja, hogy milyen lehetett, de ez az arc legalább zapotec.

Szórakozz a temetéseden!

Ez a mottója az új, excentrikus divatnak, melynek a nyitánya december 28-án volt Velencében. S ha valóban divat lesz, azt Brooke Hayward 65 éves New York-i asszonyságnak köszönheti az utókor. „A szüleim halála adta az ötletet – öngyilkosok lettek – 15 évvel ezelőtt. Azóta úgy tekintem az életemet, mint ahogy a görög tragédiát figyeli az ember“ – jelentette ki, s bizonyságul előre megrendezte saját búcsúztatóját. Miss Hayward tehát a Canal Grande sok hóbortot megért partján, a Brandolini palotában ülte végig a saját temetési szertartását, melyhez Vivaldi, Handel és Monteverdi szolgáltatta a muzsikát. „Gyászbeszédek nem kellenek, mert azok unalmasak. Utána vacsorázni megyünk” – mondta. A meghívott gyásznép is New Yorkból érkezett, a jobb körökből.

Boszorkányok pedig vannak

Mi több, titkolni sem kell a létüket, sőt, ha úgy gondolják, nyitva előttük az érvényesülés útja – az Egyesült Államok hadseregében. A hadvezetés ugyanis „vallási kisebbség“ címen biztosítja ezt Texas kiképző bázisán, ahol a sajátos rítusaikat is gyakorolhatják. A férfiak meztelen felsőtesttel, a nők boszorkány szerelésben táncolnak és fohászkodnak Föld Anyához és Mennybolt Atyához. Az erről készült fotókat látva Robert Barr szenátor írásban követelte a pogány szokás betiltását. A hadsereg hivatalos válasza: „Szó sem lehet a betiltásukról, inkább szívesen látjuk őket.“

Túlélte a felvételt

G. P. mérlegképes könyvelőt, az olasz Közlekedésügyi Minisztérium alkalmazottját örömmel értesítette Brusasco falu elöljárósága, hogy elbírálták a kérelmét. Felvételt nyert, mint hivatalsegéd. Az ügy előzménye: az állásért 22 évvel ezelőtt, az általános iskola befejezésekor folyamodott.