EZT JÓL KIFŐZTÜK

– Most fogok aztán meglepetést okozni a kedves olvasóknak a receptemmel, ugyanis, kimondottan karácsonyi receptem nincs. Ez annak köszönhető, hogy a feleségem jóvoltából lényegében ki vagyok tiltva a konyhából. Éva asszony mondása ezzel kapcsolatban „szállóigévé vált” a családunkban: „Lacikám, te igazándiból akkor segítesz, ha nem segítesz”. Ehhez tartom magam.

Azért volt időszak, amikor a nejem a tévében javában sminkelt vagy fodrászkodott, muszájból a konyhában kicsit kellett jeleskedem. A feladatom aránylag egyszerű volt. A melegítésben kellett „alkotnom”. Fiunknak nekem kellett a feleségem előző este megfőzött ebédjét megmelegítenem.

Egy másik nagyon fontos konyhai szolgálatomat majdnem elfelejtettem, a mosogatásba csak úgy „hobbi” szinten gyakran besegítettem. Mert mint annak idején anyukám, úgy a feleségem sem tudta elviselni, (csak én) a mosatlan edényeket a konyhában. Talán két évvel ezelőtt pedig – akár hiszik, akár nem –, tudják, mit kaptam a névnapomra? Mosogatógépet! Azért ezzel is van ám elég bajom. Beletenni a mosogatnivalót, aztán pedig kivenni…, egy férfinak nem egyszerű ez sem. A másik fontos dolog azaz, hogy én szinte állandóan fogyózom. Tudom, nem látszik rajtam, de legalább elmondhatom magamról. Azért nem maradtam teljesen szürke emberke a konyha területén. Sokat járok még a mai napig is fellépni különböző vidéki városokba. Talán 20 évvel ezelőtt Soltvadkerten egy nagyon szép étteremnél megálltunk a műsor után és bementünk vacsorázni. A tulajdonos szeretettel fogadott, és a kedvemért készített valami pompás ételt, de hogy mit és mi a neve, a mai napig nem hajlandó elárulni. Az étlapra is felkerült, „Aradszky Laci kedvence” néven. Amikor arra járok, természetesen mindig megállunk és azt eszem. A tulajdonos, Szakál László vendége vagyok ilyenkor. Volt már olyan, hogy ő éppen nem volt az étteremben, és elhatároztam, „kicselezem” és megtudom, mit is eszek lassan 20 éve nála Soltvadkerten. Bementem a konyhába és a szakácsot megkértem, árulja el az étel titkát. Most figyeljenek, a segítőkész szakács a gáztűzhely irányába a falra mutatott, ahol egy jól olvasható tábla lógott a falon a következő szöveggel: „állásoddal játszol, ha elárulod Aradszkynak az Aradszky kedvence recepjét”!

Bács Ferenc színművész: Gyermekkori kedvenceim

– A karácsony mindig az egyik legnagyobb ünnep volt a családunkban. Születésemtől fogva mindig a szeretetet, az összetartozást éreztem meg benne, amelyet a legnehezebb körülményeink sem tudtak eltitkolni. Soha nem az anyagi értékek döntötték el a szeretetet, hanem a hónapokkal azelőtti kitalálások, hogy vajon ki minek örülne a legjobban. Az örömszerzés volt a legfontosabb. Az étkezéseink az ünnep alkalmával sem voltak különlegességek, mert arra nem volt lehetőség, de édesanyám kiválóan tudta elkészíteni a legegyszerűbb fogásokat is, mert ez is a szeretetből fakadt. Sokszor leültem a konyhában, amikor főzött, és kérdezősködtem, hogy mi hogyan készül, miből mennyi kell egy ételbe. Emlékszem, – mindig azt válaszolta – „ezt soha nem mérem, mert tapasztalat kell hozzá, tudom, hogy hogyan szeretitek”.

És mégis tudott meglepetéseket okozni. Emlékszem, akkoriban ez a csúsztatott palacsinta egy érdekességnek számított, és mivel nekem nem volt tapasztalatom az elkészítésében és meg akartam tanulni, lediktáltattam vele.

Talán most sokan meglepődnek a kedves olvasók közül, hogy palacsinta hogyan kerülhet karácsonykor az ünnepi asztalra, de erre azt mondom, „ahány ház, annyi szokás”. A feleségem figyel a részletekre, mivel tudja azt, hogy mik voltak a gyermekkori kedvenc ételeim és féltve őrzőm édesanyám alaposan elsárgult múltidéző szakácskönyveit, receptjeit, azokból karácsonykor mindig meglep valamivel. Ez a palacsinta a tavalyi meglepetése volt. Jó kedvet és jó étvágyat kívánok hozzá!

Csúsztatott palacsinta

Hozzávalók: 4 db tojás, 4 dkg vaj, 12 dkg liszt, 3,5 dl tej, vanília, 4 evőkanál cukor, pici só, 5 dkg vaj.

Elkészítése: A vajat megpuhítjuk, a tojássárgáját, cukrot jól elkeverjük, beleadjuk a lisztet, és lassan hozzákeverünk kevés tejet. Ha simára kevertük, lassan hozzáadjuk az egész tejet, vaníliát, cukrot, pici sót, és a tojásfehérjéből felvert habot. Az egészből könnyű habmassza lesz. A palacsintasütőt felforrósítjuk, 2 evőkanál olvasztott vajat teszünk bele, mikor forró, annyi palacsintatésztát merítünk, hogy kb. fél cm vastag tészta, legyen. Lassú tűzön, óvatosan rázogatva sütjük, újabb kevés zsiradék hozzáadásával. Késsel felemelgetjük, és ha mindenütt egyenletesen piros, tésztás tálra csúsztatjuk, majd vaníliás cukorral meghintjük. Csak az egyik felét kell sütni, és a nem, sütött felével mindig felfelé csúsztatjuk a tálra. Ha valamennyi kisült, az utolsót sült felével felfelé borítjuk a tetejére. Ezt is meghintjük vaníliás cukorral, pár percre meleg sütőbe tesszük.

Payer Öcsi énekes: Édesanyám halpürélevese

– Az édesanyám „bűne”, hogy karácsonykor a halpüréleves – a „szakmánál” maradva – a sláger nálunk az ünnepi asztalon. Emlékszem, gyerekkoromban nem rajongtam a halételekért. Viszont amikor édesanyám főzött, olyan illatok árasztották el a konyhát és annak közvetlen környékét, hogy az illatfelhők legyőztek és belekóstoltam a halpürélevesbe. Olyannyira, hogy utána még húsvétkor is azt főzte a kedvemért. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a környezetemben lévő asszonyok mindig elkényeztettek gasztronómiai tudományukkal, és ezért én ellentétben sok más férfival nem tudok főzni. „Legkisebb” feleségem (3.) olyan szinten műveli a konyhaművészetet, hogy lassan már senkinek a főztjét nem eszem meg, csak az övét. (aj)

Karácsonyi halleves

Hozzávalók: hal, ecet, 2 sárgarépa, petrezselyem, fél fej vöröshagyma, 5-6 szem bors, 1 babérlevél, pirospaprika, liszt, zsír, 2 tojássárgája, 2 dcl tejföl.

Elkészítése: Tegyük 1 liter ecetes vízbe, a gondosan megtisztított halnak a fejét, ikráját, 25–30 dkg (kisebb) halat, 2 közepes sárgarépát, petrezselymet metéltre vágva, a fél fej vöröshagymát, 5-6 szem fekete borst, 1 babérlevelet, és mindezt lassú tűzőn főzzük puhára. Pirospaprikával rántást készítünk, hideg vízzel feleresztjük és felforraljuk. Forralást követően, az egészet szitán áttörjük és 2 tojássárgájával, illetve 2 deci tejfellel elkeverve tálaljuk.

Javaslat a halat nem szeretőknek: amikor az elmondott receptem alapján valaki kipróbálja és elkészíti ezt a finomságot, a halat nem szeretőt ültesse a konyha küszöbére, és várja meg a terjengő illatok hatását. Csak vigyázzon, hogy ezután jusson majd mindenkinek a karácsonyi halpürélevesből!