Ezentúl már csak műhalakat hajigálhatnak a versenyzők

Eddig ugyanis mélyhűtött tonhalat dobálgattak a versenyzők minél messzebbre, négy súlykategóriában. A legnehezebb halak tízkilósak voltak. Jövő januárban már mindenki a döglött halak „élethű” műanyagmásával fog versenyezni. A változtatást egyrészt az motiválta, hogy ne pocsékoljanak tökéletesen jó, emberi felhasználásra is alkalmas halakat, másrészt, hogy ne kelljen szagolni a verseny után a halak szanaszét szóródott, rothadásnak induló maradványait.

„Bár kőkemények, szétszakadnak. Először a farkuk válik le, aztán a hátuszonyuk, majd a szemeik repülnek ki és szétreped a hasuk” – magyarázza a főszervező.

A műhalak belső súlybélelést kapnak, hogy kellően nehezek legyenek. Nem holmi „fröccsöntött” bóvliról van szó, alkotójuk egy helyi képzőművész.

A tonhalhajítás amúgy leginkább a kalapácsvetéshez hasonlít a fogásait illetően: a versenyzők a farokuszonyánál fogva markolják meg a halat, aztán a sarkukon pörögve vesznek lendületet a hajításhoz. Mindegyik kategória bajnoka ezer ausztrál dollárt – 20 ezer koronányi összeget – kap. A viadal a Port Lincoln-i halfesztivál része, minden évben januárban tartják.