ÉRDEKESSÉGEK

Az űrszondákat kétféleképpen láthatják el energiával. A belső Naprendszerben működő űrszondák egészen a Marsig a napenergiát hasznosítják. Az űr távolabbi tereit kutató szondákat miniatűr nukleáris erőművekkel szerelik fel.

Egy külső bolygó eléréséhez az űrhajót a Föld mozgásával egyező irányba indítják, azaz a Napra vonatkozó sebessége megegyezik a Föld keringési sebességének és az űrhajó Földhöz viszonyított sebességének az összegével. Mivel az űrhajó sebessége nagyobb a Földénél, az űrhajó fokozatosan kifelé halad a Naprendszerben. A pályának naptávolban érintenie kell a Mars pályáját (marsutazás esetén). Feltéve, hogy az utazást pontosan időzítették, az űrhajónak és a bolygónak egyazon pillanatban kell elérnie azt a pontot és a találkozásnak be kell következnie. Magasabb üzemanyag-fogyasztással az űrhajó laposabb ívet leírva előbb is elérheti a megcélzott égitestet.

Ha az úticél egy belső bolygó, akkor az űrhajót a Föld keringési irányával ellentétesen indítják. ĺgy a Napra vonatkozó sebessége egyenlő a Föld mozgási sebességének és az űrhajó Földre vonatkozó sebességének a különbségével. Az űrhajó ebben az esetben a Földnél lassabban mozog, s a Naphoz közelítő ellipszispályán halad.

Ha az űrhajónak a célbolygó körüli zárt keringési pályára kell átállnia, akkor be kell indítania a hajtóműveit, hogy sebességét a bolygó szökési sebességénél kisebbre csökkentsék. Adott távolságra a bolygótól meghatározható a körsebesség. Ezzel a sebességgel az űrhajó kör alakú pályán kering a bolygó körül. Az űrhajó elvben kör alakú pályára állítható, a gyakorlatban azonban, ha sebessége csak némileg tér is el a körsebességtől, ellipszis alakú pályán fog haladni.

Ha a küldetés célja az, hogy az űrhajó elszáguldjon az adott égitest mellett, akkor ehhez nem szükséges több üzemanyagot elégetnie. Ilyenkor ugyanis az űrhajó hiperbolának nevezett nyílt görbét követve a bolygó szökési sebességénél gyorsabban halad el az égitest mellett.

Amikor az űrhajó olyan bolygóval találkozik közelről, mint a Jupiter (azaz a bolygóra vonatkozóan hiperbolikus pályát követve), akkor a bolygó gravitációs terét energiájának növelésére vagy csökkentésére használhatja fel, s ekképpen fokozva vagy mérsékelve a Napra vonatkoztatott sebességét, útirányát is megváltoztathatja. Ennek az úgynevezett hintamanővernek köszönhetően küldhetők űrhajók egészen a Nap közelébe. Ha a Jupiter utolér egy közelébe került űrhajót, hatalmas gravitációs vonzásával magával ragadja és korábbi sebességét jóval meghaladó sebességre gyorsíthatja. Az ilyen találkozás a Napra vonatkozó szökési sebességet is meghaladó sebességre gyorsíthatja az űrhajót. Ez első ízben a Pioneer-10-zel történt meg, amely 1973-ban közelítette meg a Jupitert, majd úton a csillagközi tér felé 1983-ban jutott a Plútó pályáján túlra. (i-t)