A Föld nagykövete

A NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársai utoljára január 22-én észleltek jeleket az űrhajóról. Ekkor a Pioneer-10 és a Föld között 7,6 milliárd mérföld távolság volt; a fénysebességgel utazó jel 22 óra 20 perc alatt jutott el az űrszondáról a földi kutatóközpontba.

Az űrszondát 1972. március 2-án bocsátották útjára. Ez az űrhajó jutott át elsőként az aszteroida övön, készített közeli képeket a Jupiterről, majd 1983 elsőként hagyta maga mögött a Plútó bolygót és a Naprendszert. Bár a Pionee-10 küldetése hivatalosan 1997-ben véget ért, a kutatók továbbra is nyomon követték az űrhajót.

VESZÉLYES KÜLDETÉS

Komolyabb károsodásokat nem szenvedett a Pioneer-10, amikor a Mars mellett elhaladva gyorsítottak rajta. A vöröseltolódás alapján megállapították, hogy ekkor 120 ezer kilométert tett meg óránként. Ezzel a sebességgel lépett be a rendívül veszélyesnek tartott aszteroidaövbe. A Mars és Jupiter között fekvő zónából sértetlenül keveredett ki. Az űrbeli utazás egyik csúcspontja volt, hogy a szonda 1973 végén mindössze 131 ezer kilométeres távolságban száguldott el a Jupiter mellett. A kutatók szerint már csak emiatt megérte a küldetés, még ma is komoly értékkel bír az óriásbolygóról akkor készített több mint 300 nagyfelbontású felvétel.

TETSVÉRSZONDA

A Pioneer-11 testvérszonda, amely 1973 áprilisában indult útnak, a Jupiter vonzerejét szintén alkalmazta a további gyorsításra. A gázbolygó által továbbkatapultált Pioneer-10 olyan hosszú életűnek bizonyult, hogy bevetették a hélioszféra kutatásában is. Ez a terület a naprendszer és a csillagközi tér határvonalán húzódik. A kutatók mindenekelőtt arra kíváncsiak, meddig jut ki az űrbe a napszélnek nevezett folyamatos részecskeáramlás. A valószínűleg ingadozó határvonalat, ahol a napszelet a sokkal lassabb, eddig nem ismert csillagközi áramlások váltják fel, hélopauzának nevezik. Hogy pontosan hol húzódik ez a határvonal, és meddig ér el a Nap hatása, még a Pioneer-10 sem tudta a program hivatalos lezárásáig, 1997 áprilisáig meghatározni.

TÚL SOKBA KERÜLT

A projekt leállítását több tényező is indokolta. A szonda belső nukleáris telepei egyre gyengébbek voltak, a plutónium 238 táplálta termoelektromos generátorok lassan haldokoltak. A NASA kutatóit ezen kívül a költségesség is szorította: a földi bázis évi 500 ezer dolláros üzemeltetési kiadásaival szemben már nem lehetett tudományos eredményeket felmutatni.

Ennek ellenére önkéntesek egy csoportja az utolsó napig kapcsolatot tartott fenn a szondával. A SETI-Phoenix program kutatói például szívesen használták a Pioneer-10 jeleit, hogy ellenőrizzék a földönkívüli jelek után fürkésző antennáik képességeit. Az 305 méteres Arecibo antenna, amely egy teljes völgyet elfoglal, könnyedén befogta a szonda jeleit. Annak ellenére, hogy a legutolsó időkben a Pioneer-10 által sugárzott energiából csak egy trilliomod (10 a -18-on) watt érte el a Földet. (index.hu, origo.hu)